az öreg bácsit fotókból raktam össze, aztán kitaláltam hozzá a színeket. akkoriban kezdtem festeni.

két éve volt egy kiállításom (az öreg, és egyéb realisztikusabb képeim nélkül), és azóta tudom, hogy mennyire furcsa érzés a nyilvánosság. mintha kilépnél a kádból az emberek elé. de egy kötet sokkal rendezettebb (meg egy kicsit hagyományosabb) módja lehetne ennek. persze, ahhoz ismeretség kell.

most én választottam képet a versedhez. örülök, ha van benne valami sejtelmes. (v szellemes? :0)