Terebess: Ázsia Lexikon:

 

LÉLEK (hun és bo)
A halott kultusz már a Zhou-korban kialakult. Eszerint a múlandó testtől külön is létezik a lélek, melynek megvannak a maga funkciói. Az i. e. I. évezred derekán úgy tartották, hogy minden embernek két lelke van: egy anyagi (bo), amelyik a fogamzás pillanatában jeleni meg, és egy szellemi (hun), amely csak az ember születésekor jelenik meg, mintegy az első lélegzettel kerül az ember testébe. A hun lélek az ember szellemét, a bo lélek pedig az ember testét irányítja. A bo lélek az ember halálakor testével együtt kerül a földbe, s átváltozik gui lélekké. A hun lélek a bo-val ellentétben, a halál pillanatában elhagyja az ember testét, felszáll az égbe, és átalakul shen lélekké. Úgy vélték, hogy hun lélek a yang erőkkel, míg a bo lélek a yin erőkkel van összeköttetésben. Az ókori Kínában széles körben elterjedt a hun lélek megidézésének szertartása az ember halála után. Ismeretesek külön áldozatok, amelyet a hun lélek számára mutattak be. A későbbi mitológiai elképzelések szerint a bo az ember halála után ott marad a holttest mellett, mert nem engedik ki a kapuőr szellemek, a hun-t pedig elvezeti a várost szolgáló isten, és megkezdi útját az alvilágban az újjászületések felé.

 

Terebess: Ázsia Lexikon:

 

SZELLEM (shen)
A kínai shen szó a szellem mellett jelent még istenséget és lelket is. Egy igen különleges kategóriája az ókori kínai mitológiának és kozmológiának. A szellemen azokat az égi lényeket értették, akik a gonosz szellemek, démonok (gui) ellentétei. Ezenkívül a szellem volt az a lelket adó princípium, amely minden élőlényt irányít. A középkorban a szellemet egyfajta "életerőként" értelmezték, amely minden ember szervében, különösen a szívében jelen van, és vörös madárként képzelték el. Az ős- elemekről szóló tanítás szerint a szellem a tűzzel áll kapcsolatban. A szellem megjelenési formája az égen a hőség, a földön a tűz. A késő népi mitológiában a szellem egyszerűen jó szellem vagy istenségként jelenik meg.

 

7fő