Értem, szóval ezt a hozzászólást várja tőlem valaki, aki most Mátyás tér 4. néven szólal meg. (Miért kellett ehhez új nick?)

 

Ez egy nagyon tiszteletreméltó álláspont, de nem az én álláspontom.

 

Az itt folyó személyes vitákkal kapcsolatban: nagyon sajnálom, hogy Ein Gespenst gyűlölködő levelet kapott, ezt meg is írtam már akkor. Általában nem örülök, hogy a topiktársak marják egymást az én személyem kapcsán, furdall emiatt a lelkiismeret (bár azt hiszem, nem tehetek róla), és nem is értem az egészet. Ennyit nem érek. Ezt is megírtam.

 

Az Ein Gespenst topiktárs és más topiktársak között folyó személyes vitában ezen túl nem érzem illetékesnek magam, és augusztus eleje óta nem is követem.

 

Egyrészt mert a vita a személyemről folyt (amíg követtem). Nyilvánítsak abban véleményt, foglaljak állást, hogy szerintem én jófej avagy buta, józan avagy hisztérikus, szép avagy ronda vagyok, alkalmas vagyok-e egy adott dologra, egyáltalán bármire vagy semmire sem? Erről nem engem kell kérdezni. Ha tényekről van szó, abban tudok segíteni, például meg tudom mondani, hogy voltam-e atléta (nem), és hogy 150 cm vagyok-e (nem, de 159, úgyhogy kis ráhagyással elmegy), csak kérdéses, hogy ez érdekel-e bárkit is, vagy lényeges-e objektíve.

 

Másrészt azért nem követem a vitát, mert szellemes emberek szellemes gyilokkal gyilkolásszák itt egymást, amit néha öröm olvasni, néha (nekem) nyomasztó. A szellemes gyilkolászás lehet éppen szórakoztató is, az Index politikai fórumok élvezeti értékét nagyrészt éppen ez adja, és ha nem élveznétek (legalább egy kicsit), akkor nem csinálnátok. Nem gondolom, hogy az ovónéni szerepét kéne játszanom, aki megmondja, hogy eddig és ne tovább, milyen vicc vicces és milyen élc bántó. Általában nem szeretem a bántó élceket és az átveréseket, de ez az én személyes preferenciám.

 

Az itt zajló beszélgetésnek az a része, ahol Ein Gespenst és mások háborúznak, az én szememben játéknak tűnik, afféle lovagi tornának, ami a résztvevőket talán jobban szórakoztatja, mint a szemlélőket. Magyarán, én nem érzem, hogy nekem "kommandóm" vagy "csapatom" volna, vagy hogy bármi szükség volna ilyesmire. Tulajdonképpen valamilyen homályos bűntudaton túl, hogy miattam bántják itt egymást emberek, nincs közöm ehhez a beszélgetéshez, nem értem, mi a tétje (én ugyanolyan maradok, akárki "győz" is, akármilyen mély sebeket osztanak és kapnak ia topiktársak), és azt hiszem, nem akarok részt venni benne. Bocsássatok meg, de ez a helyzet.  

 

Ami az antiszemitizmust illeti: én itt nem látok itt a topikban antiszemitizmust vagy antiszemitát, igaz, nem is kerestem ilyet. Az antiszemitizmussal kapcsolatos álláspontomat annyiszor fejtettem már ki, hogy ti is unjátok, és én is. Röviden: elítélem. Hosszabban: ráérő értelmiségiek, PR-guruk és néhány elmebeteg identitás-megerősítő játékának tartom, ami viszont nagyon ártalmas lehet, ha a politikai közbeszédbe kerül. Az álláspontom annyiban botrányos (ezért haragszanak rám sokan), hogy én ártalmasnak tartom azt is, ha hisztisek vagyunk (mi -- zsidók), és az antiszemitizmust látjuk a mai magyar társadalom fő problémájának vagy a jelenlegi ellenzék főbűnének. 

 

 

Ami a szövegek nyilvános megvitatását illeti: én szívesen beszélgetek a saját szövegeimről (is), sokat tanulok a visszajelzéseitekből és a kritikákból is, és bár a  szerző nem a kizárólagos birtokosa a szövege jelentésének, talán nem is érdektelen, hogy mit gondol, ha egy szöveg értelmezéséről van szó. De itt nem egy szöveg értelmezéséről volt szó. Javítsatok ki, ha tévedek.

 

Végül azoknak a topiktársaknak, akik megvédtek engem Ein Gespenst időnként gyűlöletet vagy megvetést sugalló kritikájával szemben. Természetesen fájdalmas olvasnom, amit Ein Gespenst leír rólam, legalábbis előfordul, hogy nagyon fáj. De ez itt egy nyilvános fórum, és Ein Gespenst a szabad szólást gyakorolja. Én nem biztattam és nem biztatnék arra senkit, hogy megvédjen Ein Gespensttel szemben. A kritikát minden (akármilyen picike) közszereplőnek el kell viselnie, és az irracionális gyűlöletet is, mert az is előfordul.  Ha szükség van rá, azt hiszem, meg tudom védeni magam (és főként ki tudok szállni egy ilyen társalgásból).  Ami fáj, de annyira irracionális, hogy nem tudok tanulni belőle, azt egy idő után figyelmen kívül hagyom, mert nem vagyok mazochista (nagyon :-)).

 

Szívet melengető arra gondolni, hogy vannak emberek, akik kedvelnek, vagy jó véleménnyel vannak rólam, vagy legalább nem annyira rossz véleménnyel, mint mások, és ezt köszönöm.  Én minden egyes kedves nickre, aki itt megszólal, külön-külön gondolok, szívesen beszélgetek (beszélgetnék) velük. A "fan"-jelenség engem általában zavarba hoz, tehát arra nem tudok reagálni, ha valaki "a hívem" -- kínosnak meg viccesnek is érzem, nem vagyok ugyanis isteni lény, hogy hívemmé lehetne szegődni. Mindenesetre azt sem érzem, hogy itt "fan" jelenségről volna szó.

 

be