Szia sz33!

 

 

„A lélek és a szellem szó, idealista és alapnélküli megkülönböztetésű kifejezés az elmére.”

 

 

Szerintem a lélek és a szellem nem ugyanaz, csak édestestvérek.

E kettő nem egyetlen dolog, de nem is részeinek egyszerű összessége, hanem összetett, ezernyi, épp most zajló folyamat, meg újabb ezernyi, ami egy szempillantás múlva fog zajlani, s mindez együtt tesz bennünket azzá, akik vagyunk.

 

LÉLEK = érzelem

 

A különböző érzelmeket – például az örömöt, dühöt, félelmet, büszkeséget, megkönnyebbülést, kimerültséget, lelkiismeret-furdalást – névvel jelölni egyszerűbb, mint általános érvényű meghatározást találni rájuk. Az érzelmek elkülönülhetnek a racionális gondolkodástól, még az információ tárolásától is, ámbár kölcsönhatásban állnak mindezekkel. Az érzések lejátszódása lehet automatikus folyamat, tudati szabályozás nélkül. Sokféle reakciót foglal magába, amelyek testi változásokat idézhetnek elő. A szív gyorsabban ver, szaporábban lélegzünk, a gyomor összeszűkül, a torok kiszárad (vagy ’gombócérzés’), fokozódik a verejtékezés, libabőrösek lehetünk. Ezek a testi jelenségek gyorsan tudatosulnak. Ami ezután következik – vagyis ahogyan a tudat reagál – az egyén gondolkodásától és emlékezésétől függ.

 

 

SZELLEM  = gondolkodás, értelem, tudat, elme

 

A gondolat elválaszthatatlan a tudástól. A tudás az, amit emlékezetünkben rögzítettünk. Tudjuk az ábécét. Ismerhetjük a számtani alapműveleteket vagy az Árpád-házi királyok nevét. Eben az értelemben a tudás egy olyan láncolat végső láncszeme, amely az észleléssel kezdődik, a gondolkodással folytatódik, s az emlékezéssel fejeződik be. De a tudás nem csak végeredmény, hanem maga a problémamegoldó gondolkodás folyamata is. Fogalomkörébe tartoznak az észlelés, felismerés, tanulás, fogalomalkotás, elképzelés, problémamegoldás, emlékezés, érvelés, véleményformálás, ítéletalkotás.

 

Az érzések ezeket a fogalmakat nem mind feltételezik. Tehát a gondolkodás, tudás, értelem, szellem – és a lélek, érzelem tökéletesen nem széjjelválasztható, de nem lehet ugyanaz.

 

Képzelj el egy értelmi fogyatékos embert. Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan árnyalt lelke (érzelmei, érzései) lehet, mint egy egészséges embernek.

Csak kevésbé tudatosul, hisz az értelmi feldolgozása (átgondolás, emlékezés, elemzés) nem lehet olyan tökéletes.

Vagyis neki is lehetnek fejlett lelki-érzelmi reakciói, de értelme lehet, hogy csak nagyon csekély.

 

Üdv: Éva