Nincs két azonegy szöveg. Attól, hogy idézőjelbe teszed az 'azonegy' kifwejezést, még nem fogja azt jelenteni, hogy 'hasonló tartalmú': azt jelenti, hogy egyazon, egyugyanazon, ugyanaz. A szóbanforgó szövegben pedig itt áll, hogy "nem gondolom komolyan", tessék:

A "nadrágosozás" meg a "genetikailag kódolt intellektus" természetesen a bosszantásodra szolgál, /.../ természetesen nem gondolom komolyan, vagy nem így, de hát valami mulatsággal én is hadd szolgáljak, ha már te annyiszor megnevettetsz."

Az 'agyamat eldobom', 'dobom az agyam' tényleg jópofa, lezseres rizsák, de ha a te szövegedben olvashatók, akkor nekem a Nagyítás teniszezős jelenete jut eszembe róluk....

A "bomlott értelmetlenséggel" meg mi bajod? Természetesen korrekt, nem kigyomlálandó fordulat, hibátlan, pillanatszülte és eredeti. Vélem, hogy azért nem illik bele a nevelői bakafántodba, mert kétszintű a jelentésszerkezete, belső utalást tartalmaz, játék az igenévi szemlélet idejével.

Lehajolok hozzád, megitatlak, megmagyarázom: te, nevelőm, nyilván a "bomlott értelmet" várod eél, mint kanonizált kifejezést az adott szövegkörnyezetben. Én meg újítottam, nem tudatosan persze, de utólag jól átláthatóan. A "bomlott értelem", ha igenévként érzékeljük a "bomlott"-at, akkor egy befejezett eseményre utalna, amely eseménynek 'alanya' az esemény bekövetkeztekor nem az értelmetlenség, hanem az 'értelem', hisz az bomlik értelmetlenséggé. Ha viszont jelzőként érzékeljük, akkor nyilvánvaló, hogy a jelzős szintagma alapszava igazából nem az 'értelem', hanem az 'értelmetlenség', hiszen az értelmetlenség a jelenség, amelyet - mondjuk, a te polémikus írásaid alaptónusaként - tapasztalunk, nem pedig az 'értelem', mert azt meg sajnos - legalábbis polémikus-irónikus megjegyzésem szerint - bizony nem.