Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból.
A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le
tudja gyõzni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességérõl
ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt
mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad
beszélni. A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek
köréjük gyûltek.
A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját.
A pápa egy kört rajzolt a levegõbe. A rabbi a földre mutatott.
A pápa elõvett egy ostyát és egy pohár bort.
A rabbi elõvett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.

Késõbb megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Elõször felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem.
Õ felmutatta e! gy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban.
Ezután rajzoltam egy kört a levegõbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott
van körülöttünk.
Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk.
Ekkor elõvettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten
feloldoz a bûneink alól.
Õ elõvett egy almát, hogy az eredendõ bûnre emlékeztessen.
Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?

Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Elõször azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott,
jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam,
jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elõvette az ebédjét, mire én is.