Most olvastam, nem volt annyi időm,hogy máris elkezdjek hinni vagynem hinni benne. Nem szólva arról, hogy szerintem nem kicsit értelmezhetetlen az egész....

 

A boldogság keresése egy magunkból kikényszerített dolog. Előfordul, hogy a nagy keresés közben nem vesszük észre, hogy éppen benne tocsognánk, ha megállnánk egy percre. Meg aztán, mások boldoggá tétele nagyon nehéz. Optimális esetben elég a törődés, maga az, hogy ott vagy a másik mellett. De szerintem az is inkább pillanatnyi örömszerzés.

 

Én inkább az mondanám, hogy amíg te magad nem vagy elégedett - egymagadban, nem tudsz másokat boldoggá tenni. É sa boldogság adásához kell, hogy valaki fogadja is azt...

 

Remélem kellően értelmezhetetlen voltam :-))

Ennél már csak sokkal rosszabb lesz :-)

 

De egy kép a Paradicsomról: