"milyen nagyon nagy szerepe van annak hogy ferfi vagy no nyilatkozik az abortusz kerdeseben? szerintem ezekben a dolgokban nem elvezunk teljes szabadsagot. peldaul egy ferfi milyen alapon kottetne el a 'magjat'? ehhez nem kellene tarsanak, partnerenek, felesegenek a beleegyezese? eldonthetem egymagam hogy nem akarok gyereket? de esetleg tarsamhoz a legnagyobb feltekenyseggel ragaszkodok. pedig o meg szeretne gyereket. szerintem mint dolgaink eleeg nagy resze ez is kozos es/vagy kozossegi dontes. mint ahogy a gyerek akarasat is EGYUTT kell eldonteni."


Olyan nagyon nagy, hogy amíg egy férfinél teljesen abszurd, hogy abortuszon menjen keresztül, egy nőnek egyáltalán nem az. Márpedig, aki eleve ki van zárva valamiből, az ne akarjon teljes jogú, esetleges érintettként, "szereplőként" döntést hozni.
Nem hiszem, hogy van olyan férfi, aki gondol egyet, és elkötteti magát, a nő meg kivan, hogy dehát ő még egy csomó gyereket akart. Valamint, ha a férfi elkötetti magát, annak annyi a következménye, hogy nem lesz termékeny. Viszont, ha a anő terhes lesz, az kilenc hónap másállapot, gyerek egész életen át. Ami, ha akarod, csoda, ha nem, talán kínlódás.
Mellesleg soha eszembe nem jutott, hogy a férfi elköttetését nem beszélik meg, és nem közösen döntenek. Ugyanígy az abortuszt is. Lehet, hogy az a baj, hogy eleve normális felfogású párból indulok ki?
Azt pedig, hogy egy nő abortusztra megy, ne tegyük egyenlővé azzal, hogy a férfi önhatalmúlag eldönti, hogy elkötteti magát.
Az abortusz nem fogamzásgátlási módszer - bár itt többen azt hiszik, hogy a nők ezt annak tartják. A férfi elköttetése már annál inkább.
És mint írtam, a fiúknál visszafordítható - én azt olvastam. Tehát azért ez sem olyan szörnyűség.
Azért amikor egy pár már idősebb, nagyok, vagy felnőttek a gyerekek, a férfiúi büszkeség akkor is visszatartja a férfit, hogy ilyenre vállalkozzon. Ismét csak beszélgettem erről a témáról emberekkel, azért írom. Én ezt nem rovom fel nekik, mert még meg is értem, tudom, hogy ez férfiszemmel fontos.
Akkor vajon azt, ami a nőknek akár életbevágóan fontos, miért nem lehet a másik nem részéről kissé több megértéssel kezelni?