"Nos azok akiknek volt ebben része és a mellett döntött hogy mégis megszüli, nos az írjon.

Tudjátok amíg nem mi kerülünk hasonló helyzetbe addik baromi könnyű ám űber okosnak lenni meg féltéglával verni a mellünket, aztán amikor a mi farkunk kerül a satuba akkor mindjárt más a leányzó fekvése."

Sokan nem képesek ezt felfogni, ezért is tart ott a "vita" ahol tart.
Arról nem is beszélve, hogy az még inkább írjon - a "fiúkon" kívül természetesen, akik vállalnák a nő és a magzat védelme, az abortusz elkerülése érdekében, hogy elköttetik magukat -, aki megszülte, és nagyon jól tette, semmi hátránya nem volt belőle, és a gyerek és ő is boldogok voltak akkor, és azóta is azok.

Még az motoszkál bennem: vajon miért nézte, élen néhány nővérrel, szinte mindenki ferde szemmel azt a tizenhét éves lányt a szülészeten, aki megszülte a gyereket - vőlegénye kitűzött esküvői időponttal, terhesen ott -, és nevelni akarta? A nővér részéről elhangzott, hogy "ebben a korban engem egészen más foglalkoztatott", a kórház meg rájuk küldte a gyámügyet, a gyámügyesek meg a lány háta mögött kérdezgették a nővéreket, hogy a lány hogy viszonyul a gyerekhez. Közben ő csak annyit szeretett volna, hogy hagyják békén, hadd menjen haza - ahol az apja vállalta és várta őket.
A lánnyal sokat beszélgettem, azért tudom - mielőtt bárki is beír valami okosat.