És te kényszerítetted a feleségedet, hogy szülje meg? Nem hiszem. Itt arról van szó, amikor a nő nem tudja, nincs módjában megtartani, esetleg nem áll mellette nem hogy szerető férfi, de senki - akkor egy kíméletesebb módját választhatja az általa amúgy is eldöntött abortusznak.

Tehát nem kell ennyire elmenni a nap felé ennyire - ahogy az Irigy Hónaljmirigy mondja.

(Hallottatok az újszülöttről, akit - az általatok nyilván nagyra becsült anyja, aki nem ment abortuszta, hanem megszülte - a zacskóból szedtek ki, újraélesztették, de nem tudtak segíteni rajta? Ennek a nőnek aztán kellett a gyerek, és annak a gyereknek is kellett szenvedni - mert úgy helyes, ha megszületik. Ja, hogy utána mi lesz...)
Amúgy meg arról miért nem beszél senki, amikor a férfi közli, hogy neki nem kell a gyerek, meg a srác odaadja a lánynak a pénzt, hogy a többit intézze ő és inkább ne találkozzanak többet? Mert ilyen is van. Viszont ez nem illik bele a széplelkű imidzsetekbe.
Az itt felszólaló "hős" férfiak részéről csak a rózsaszín, kismadarak csipogásától, esti szellőtől lágyan lengedező lombú fák világáról hallani, ahol mindenki egyetértésben, szeretetben, szerelemben, jólétben él - tehát mi az, megtartani az akárhanyadik gyereket?
Esetleg mégsem? Rút, karrierista nőkkel teli világban élünk, ahol a férfiak kénytelenek igába hajtani a fejüket az önmegvalósító, elvonási tünetként megélt szexuális vágyaikat kergető nőkkel szemben, ahol a férfinak szava sem lehet? Esetleg az ostoba libák uralják a tárdsadalmat, akik divatból járnak abortuszra? Mert nagyjából ezek hangzanak el. A valóság sehol.
Esetleg tessék körülnézni, beszélgetni olyan emberekkel, akik ebben a témában jártasak, ezzel foglalkoznak. Utána lehet okoskodni.
Viszont másról ismeretlenül ítéletet mondani, helyette dönteni (mert ti közölhetitek, hogy mit csináljon a nő, de a nő nem mondhatja meg, hogy mit akar csinálni), és észre sem venni, hogy mindez teljesen szembenáll azzal, amiről itt napok óta szónokoltok - azt nem lehet.