Nem tűnik el. A morál nem statikus, hanem valódi akciókban és reakciókban valósul meg és így nem választható el a konkrét történelmi helyzetektől.
 
Az utólagos, generalizált igazságosztás az események valódi értelmezését pótolja vagy  teszi célzatosan lehetetlenné és többnyire az ítélkező konvenienciáját szolgálja.
 
Mi is érdekeink alapján ítélünk. Igazából magyar szempontból a horvát-szerb ellentét megítélése egy elég lapos paradigmában fejeződik ki, lényegében a történeti valóságtól független: a "horvát" a magyarsággal kilencszáz éves közösségben élt, katolikus keresztény, tehát mikutyánkkölyke, virulensen érdekérvényesítő nacionalista szimulákruma, míg a "szerb" az ortodox-balkáni, pánszláv-kommunista bundás gyilkos, partizán és mészáros.
 
Csakhogy ebből a - leegyszerűsített - paradigmából antifasiszta demokraták számára annak a következtetésnek kellene adódnia, hogy Szerbiával annyi a teendőnk, hogy egyelőre távol kellene tartani Európától és a szigorú ítélkezés és irányító támogatás bölcs arányainak érvényesítése által kellene előkészíteni lassú asszimilálódását Európához, viszont Horvátországgal kapcsolatban meg az az eminens érdekünk, hogy okulva nézzen szembe bűneivel és Európában tolerálhatatlan velleitásaival, adott esetben a vele szemben elkövetett bűnök túlsúlyának ellenére is. Hiszen közénk tartozik, és ebben a klubban más az etikett, mint odaát, a Huntington-meridián másik oldalán.