Ez a Gyuribácsi nem olyan Jurij. Gyermekei kint élnek (a husztiak ismerik Őket). Szinte mindenhol van ismerőse, tud valakire hívatkozni és komoly kutatómunkát folytatott és publikált (sajnos csak ukránul) néprajz és vallástörténeti témákban ( Görög-Katolikus, Pravoszláv, Zsidóság munkácson, stb.) ezek magyar
 vonatkozásai kiemelve.
A mogyorósi - építés alatt lévő - pravoszláv templomhoz úgy mentünk be, mint a KGB, úgy dörömbölt a lemezkapun, hogy már szinte szégyeltem, de eredményes volt és az ott dolgozó Pista Atya ( a Pista a vezetéknév ) szerzetes szeretettel fogadott minket, csak hosszúnadrágot kellett felvegyek :)))
És lépten-nyomon ez ment : - ".. most felmegyünk erre a kis hegyecskére és ha jobbra néztek, ott láthattok egy tehenészetet, ami már nem működik, de itt amig xy jóbarátom volt a kolhozelnök ... fejőstehén, ... tejet, ... almát, ... szeszeltbort termeltek. Ákoskám vigyázz, itt jön egy éles balkanyar, utána balra a hegyoldalban olyan szőlőt termesztettek, ami csak itt található ősrégi .... fajta. ...."
Amikor helyiekkel találkoztunk : Jurij Jurjevics ! Kérdezd meg :

 - mennyi tejet ad a tehén ? - mennyiér tudja eladni a tejet, túrót ? - hol lehet ilyen szép kecskét venni ? jól termett-e idén a krumpli ? - Hol lehetne bivalytejet inni ?
 - hucul ló-e az a ló ? - mennyi idő alatt szárad meg a széna ? - hol lehet találni ilyen sok szép gombát ? - az a ház ott fönt ( a leg kietlenebb helyen fönt ) eladó-e ?

Ezekre a kérdésekre megkezdődött egy beszélgetés (ukránul), ami az ottani - szegényes - életről szólt.
4 éve sátoroztak Saján melletti tónál, a baloldali Imre bácsi almáskertjében. (Most is ellátogattunk hozzá.) Imre bácsi 3 estén keresztül elmesélte élettörténetét, - ami könyvbe illik - nekem csak azt meséltették el, hogy szibériai deportálása idején hogyan lőttek le egy medvét kezdetleges sörétes fegyverrel, megzavarva a téli álmát :)))

Gyuribácsi külön története, hogy az egyetemen 3 nyáron kombájnal búzát aratott a nagy szteppén ( 2 napig előre, majd visszafordulni módszerrel ).