Na szóval:

 

A "teljesebb életérzés" okán vonattal érkeztünk Balkányba, ami nem is olyan egyszerű, mert mindössze napi két vonatpár van az egész vonalon, s abból is az egyik hajnali 4 óra körül fordul egyet Nyíregyháza és Nyíradony között. Nagy szerencse, hogy a másik vonat viszont olyan délutáni negyed 4 körül áll meg Balkányban, így igénybe lehetett venni a fél 4-kor kezdődő meccs elcsípéséhez.

Balkány tipikus szabolcsi falu lenne, de már várossá nyilvánították, és tele van az EU által finanszírozott projektekkel (közpark, sportcentrum, miegymás), amit "harsogó" táblák adnak a járókelők tudtára. Ez minket kevésbé érdekelt, annál inkább a meccs, amire túlzás volna azt állítani, hogy a település apraja-nagyja kíváncsi volt, de olyan 400-an azért összejöttünk. Gondolom, a hazaiak lélekben fel voltak készülve arra, hogy kupamenetelésüknek ezennel vége szakad, és mepróbálták ez évi utolsó kupafellépésüket legalább anyagi sikerbe átfordítani, ugyanis 700 forintot kértek a belépőkért, ami a pálya adottságait tekintve kissé túlzó volt.

Nem kétlem, hogy derekas munkát végeztek a hazaiak, hogy egyáltalán játékra alkalmas állapotba hozzák a talajt, de az így is borzalmas volt. A játékosainkon az első negyedórában látszott is a visszafogottság, nyilván kóstolgatták a pályát, hogy egyáltalán mit merészeljenek itt elővezetni sérülés komoly veszélye nélkül. Ebben az időszakban a hazaiak sokkal harcosabbak voltak nálunk. Aztán húsz perc után átvettük az irányítást, és amikor a 25. perc tájékán Oláh okos passzából Zsolnai megszerezte a vezetést, már érezni lehetett, hogy az eredmény miatt sok izgulnivaló nem lesz a már meccsen. A féidő végéig aztán kis túlzással futószalagon jöttek a gólok, a balkányi védelmen erősen látszott, hogy egy nem is túl vehemensen támadó, de élvonalbeli csapat elleni küzdelem már meghaladja az erőiket. A második félidőben még gyorsan lőttünk egyet (örömteli, hogy ismét Lóri révén), aztán szerintem ugyanaz volt, ami a Bóly ellen is lehetett az előző kupafordulóban, vagyis nem akartuk az ellenfelet lealázni, meg esetleges sérüléseket összeszedni, úgyhogy még jobban visszavettünk.

A csapatból dicsérni lehet Zsolnait és Szakályt, bár őket csak a félidőig játszatta Pruki, továbbá természetesen Lórit. Több hibával játszott, de azért inkább hasznosan Andruskó és Tereánszki-Tóth, nagyon körülményes volt Hegedűs, Petrók és Kardos pedig kifejezetten gyenge. A többiek egy átlagost hoztak, talán még Finta emelkedett ki felfelé.

A balkányi közönség egyáltalán nem volt balkáni, kifejezetten jól lehetett beszélgetni a helyiekkel. Azon kicsit meglepődtem, hogy legalábbis azok, akik a mi környékünkön voltak, inkább a Debrecennel szimpatizáltak, mint a Nyíregyházával, sőt, a megyeszékhelyük csapatát láthatólag nem nagyon szívlelték, és többen hangot adtak annak a reményüknek, hogy a Szpari sem jut tovább a Kupában, mint a Balkány (eme reményük, mint azt így utólag tudjuk, teljesült is).

 

Végül pedig néhány kép: