Persze, a suliban mindenki tanulta a Semmiért Egészen-t, de az nem kamaszoknak való, ezért nem is tetszett és nem is értettem belőle semmit. 20-22 évesen kezembe akadt ismét, és akkor szíven ütött, azóta kezdtem el olvasgatni a többi versét is.
Jópár év eltelt azóta is és észrevettem, mennyire hirtelen, az életkorral, a tapasztalással egyenes arányban bukkannak fel újabb kincsek, mint a mocsárból a gázbuborékok azok közül, amiket régebben félretettem, nem szerettem.
Gondolom mindenki így van ezzel, nem csak én.
Nektek mik ezek?