Próbáltam én bevonulni apácának, de rendre visszaküldtek a kapuból, mert akárhogy igyekeztem, mindig megtalálták az elrejtett kötélhágcsót a pakkomban. Anékül pedig nem mehettem, mert állandóan az járt a fejemben, hogy mi van, ha előkerül az én egyetlen bélám, s ha éppen nem a fehér lován jön, nem fogja felérni az ablakomat.

Másfelől kéretik figyelmesebben olvasni, nem Tcherno hiányolta rajongása tárgyát (kergetném is körbe a balkonon a járművem nyelével), ámbátor ez mindegy is, hisz tartunk majd egy szeánszot, ahol az összes elveszett lelket, akárkinek is hiányoznak, egy asztalhoz idézzük, ott aztán majd rajonghat mindenki akiért és amiért szeretne, én például valakiért, akit szeretnék szeretni, de félek, hogy a nagy igyekezetben végül csak a semmit szoríthatom majd magamhoz, Libi a Hold varázslatáért, és persze a sodrófa másik végéért, paulina Carlos Daniel Brachoért, béla pedig a söréért. Aki kimaradt, vagy nem ért egyet, az tiltakozzon. Vagy legközelebb ne maradjon ki.

Shal