Na akkor egykis pótyi-tyótyi össze vissza :))) :

honan is kezdjem...először is még mindíg érdekelne bővebben valaki véleménye aki már hallotta Lol "Levinhurst - Perfect Life" albumát, ill. tud még róla egy két infót.

Lol-t mindenhol lehúzzák, hogy így meg úgy nem tudott dobolni sem, meg mindent Robertnek kellett megmutatnia, hogy azt játsza...jó van benne igazság, De egy fontos dolgot mindenki elfelejt :-), mégpedig azt, hogy Lol egy robot, a maga precíz, pontos ütemtartásával (a 17sec-ön pl. folyamtosan, de annál finomabban gyorsítja, lassítja az ütemet, és egyáltalán nem azért, mert pontatlan, gondolok itt az "At Night"-ra, mely a bassz nyomásának engedve egyre jobban 'meghal', szinte már-már megáll az ütem, és egyre kínosabb és kinosabb atmoszférát teremt, vagy a  DMan és Faith párosra, a PGraphyn lévő 2,5,6,7 trackekről már nem is beszélve)! Őszintén szólva eddig egyetlen dobosuk sem tudta ezt igazán így visszaadni.

Fontos azt is még megemlíteni, hogy mivel Rob szerezete ezen albumok nagy részét (a Faith pl. szinte csak az ő keze műve, erről a Deluxe változatban lehet olvasni), ezért ezen albumok világa pont ezért ilyen egységes, de azt, hogy visszakapja ezt az étert nem 'virtuóz' dobosra volt szükség, aki önállóskodik!

Na és ott van még az a 'borzadály' ostor/korbács pergő/cin is, mely végighajszolja az embert, sanyargatja, ketté töri, széthasítja, tehát kényszerítve továbblépteti az embert/zenét, enélkül szinte meg is hallna minden ;-)

Szóval én szeretem Lol-t :-), persze a többi dobosukat is imádom (mint tudjuk a Cure nem igazán dobos zabáló zenét játszik :-D), de Lol-ra mindegyik épített. Jason-t különösen becsülöm, hogy talán 3-4 dobos ütemét kellett megismernie.

 

Nem vagyok én különben egyetlen Cure album hívő :))), alkalom (legyen az pillanatnyi, vagy tartós /ez utóbbi a 'veszélyesebb' önpusztító/) dönti el, hogy épp melyiket hallgatom. Nem tudok dönteni már közülük, a The Cure-t szeretem, imádom és nem az albumokat. Alkalomadtán - ami igen ritkán jön - meghallgatom a Mixed Up-ot is :)))

A TC-ról nekem pl. az "Anniversary" jött be még nagyon a fordított ütemével, és a rebegő, az idő gyors múlását jelző, és mégis pillanatként egy helyben állva rátekintő embert ábrázoló basszusával (szóval a kettő együtt teremti meg, na minden esetre valami 'ilyesmi':), sztem. remek szám ez is(!).

A vicces benne, hogy TC-lett a neve, később sok gondolkodás után talán rájöttem, hogy miért, de ezt túl hosszú lenne itt leírni :)))

 

A leendő új albumtól összességében megváltást várok, mint hívő a világvégét, majd újászületését ;-(())

De beszéljünk róla tovább, ki mit szeretne? Csak aztán nehogy a nagy demokráciából ismét egy 'hipp-hopp' album szülessen .)))

 

Szigi101: olyan az írásod tartalma, mint amilyennek és ahogy írtad (!!!): gyönyörűen gyönyörű!!!