Szombaton este "teltházas" rendezvényt tartottunk a Malomban, melynek keretében megismerhettük az MKB Veszprém KC új játékosait, Bjarte Myrholt, Ivan Lapcevicet, Tatai Pétert és Tombor Csabát. A jó hangulatú összejövetelen a szurkolók új kedvenceiket kérdezték többek között eddigi pályafutásukról, veszprémi terveikről, a városról, nemzeti válogatottjukról, magánéletükről.

 

Kiderült többek között, hogy Tombor Csaba a keresztségben a "Vakond", Ivan Lapcevic a "Lapac", Bjarte Myrhol pedig a "Béla" becenevet kapta. Utóbbinak nagyon tetszik magyarosított neve, s megtudtuk, hogy "keresztapja" Buday Dani volt. Béla nagyon jól érzi magát Veszprémben, nagyobb problémákba még nem ütközött, a kisebbek megoldásában pedig mindenki segíti a környezetében. Kommunikációs gondjait - szállodai szobatársával, Csárlival pl. csak kézzel-lábbal tudott "beszélgenti" - orvosolni próbálja azzal, hogy intenzíven tanulja nyelvünket. A kézilabda szakszavakat már kivétel nélkül ismeri, s ahogy megbizonyosodhattunk róla, rengeteg magyar szót ismer az élet más területéről is. Úgy érzi, hogy Gál Gyulával ütőképes párost alkotnak a beállós poszton. Példaképe játékosként Anja Andersen, aki ellen egy edzőmeccsen még játszott is.

Ivan Lapcevic példaképei Veszelin Vujovics, illetve a jelenleg a Szeged edzőjeként ténykedő Kovács Péter. Lapac filozófikus, sokat gondolkodó személyiség, aki mindig jól átgondolt, megfontolt válaszokat adott kérdésinkre. Nem volt furcsa számára a veszprémi csarnok, hiszen a húszezres Köln Arénában csak a nagyobb meccseket -évi 6 mérkőzés- játszotta korábbi csapatával, a többit egy, a veszprémi arénánál is kisebb csarnokban. Véleménye szerint a magyar válogatott jó csapat, a szerbek azonban gond nélkül legyőznének bennünket. Nagyon tetszik Neki, hogy a veszprémi közönség érti a kézilabdát, s ez plusz motivációt jelent számára.

 

Tombor "Vakond" Csaba, a "fehérvári gyerek" volt talán a leglámpalázasabb vendégünk, ez érthető is, hiszen az utóbbi esztendőkben kiscsapatokban játszott, ahol teljesen más volt a csapatot körülvevő hangulat, mint itt - újdonság számára ez a felhajtás, de természetesen tetszik Neki. A beilleszkedése remekül sikerült, a csarnok hangulatát azonban még szoknia kell. Első itteni meccsén, a Zágráb ellen izgatottan futott ki a bemutatásnál a parkettre, a közönség azonban lelkesen és kedvesen fogadta, s ez megnyugtatta. Örül, hogy hosszú idő után Skaliczky László számít rá a válogatottban, akit egyébként eddigi legfelkészültebb edzőjének is tart (Zovkóval még csak másfél hónapja dolgozik együtt, így nem tudott véleményt alkotni). Példaképe a posztján tavaly még a csapatunkban játszó Kertész Balázs, akinek nagyon sokat köszönhet, sokmindent tanult tőle, amikor még Újvárosban játszott.

Tatai Péternek szintén egy volt veszprémi játékos, Szathmári János a példaképe. A többiekhez hasonlóan ő is "őrült" edzők keze alatt dolgozott, az őt Győrben edző Tóth László esetében ez a jelző még a nagyközönség számára is érthető. A 22 éves Peti nem szereti a harsány bulikat, sokkal inkább szeret egy asztaltársaságban beszélgetni, így számára ideális város a Győrnél csendesebb Veszprém. Agresszív, "támadó" stílusát Győrben nevelték belé. Solával kollegiális a kapcsolata, nincsen olyan szintű rivalizálás köztük, mint amilyenre számított. A többiekhez hasonlóan nagy megtiszteltetés számára, hogy nálunk játszhat és hosszú távra tervez csapatunkban. Szemei előtt Csoki példája lebeg, akinek városházi búcsúztatását megkönnyezte, s ha lehetséges, ő is szeretne ilyen hosszú távon a csapatban játszani.

A rendkívűl jó hangulatú, éjszakába nyúló beszélgetésen - melynek végén a Fan Club tagjai névre szóló ajándékot nyújtottak át vendégeiknek -, négy nagyszerű sportembert és szimpatikus, közvetlen embert ismerhettünk meg, akik remélhetőleg sok örömet fognak szerezni nekünk, MKB Veszprém KC szurkolóknak.