Tessek hulyegyerekek:

Szabolcs-Szatmár-Bereg

kelet 2005. szeptember 18., vasárnap 18:18 küldés nyomtatás szerkesztőség Az arcukkal mondták el Egy nappal hazaérkezésük után tájékoztatta olvasóinkat az Amerikából hazatért Vincellér Tibor és dr. Papp István, akik a Baptista Szeretetszolgálat szervezésében a Katrina hurrikán nyomainak eltűntetésében segédkeztek.

<!-- var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); //--> - Az USA kormánya nem kért hivatalos segítséget - mi úgy kerültünk az államokba, hogy alig egy-két héttel korábban együtt gyakorlatoztunk az Észak-Karolinai Baptistákkal - kezdte a beszámolót Vincellér Tibor. - Amikor híre jött Katrina pusztításának, ők hívtak meg minket a műszaki mentéshez. A hatóságok jóváhagyására mi sem jellemzőbb, hogy a kiutazó személyek vízumát kevesebb, mint 24 óra alatt kiadták.

Elképesztő szervezettség

- Kiérkezve meglepetések sora várt ránk - kapcsolódott a beszámolóba dr. Papp István. - Alig 3 nap alatt teljesen helyreállították az elektromos rendszereket, a vízvezeték annyira nem rongálódott azon a területen, ahol mi voltunk. Gulfport városában amit a szél nem tett tönkre, azt a víz mosta el, igaz ez a város magasabban fekszik mint a tengerszint, ezért néhány óra múlva már szinte szárazra szárította a 36 celsius fokos levegő. New Orleans-ból a víz nem tudott a tengerbe visszafolyni, ezért ott a víz sokáig megmaradt, viszont a szél itt volt a legerősebb. Döntően könnyű szerkezetű épületek voltak ott, de a kőépületek sem úszták meg a rettentő erejű szelet.

Kisimuló ráncok

- Az első időkben két helyi farmerral voltunk egy brigádban, és az arcukon látszott, ahogy megenyhültek, amikor látták, hogyan daraboljuk fel a könnyű szerkezetes házakat szétlapító hatalmas fákat. Napokkal később Tibi az autóhoz ment, amikor hátat fordított, és egy idős férfi szinte megdermedve betűzgette a hátán a Hungary feliratot, és hitetlenkedve kérdezte: mi tényleg eljöttünk Kelet-Európából, hogy segítsünk rajtuk?

Fantasztikus volt az a szervezettség, az összetartás, és az egyenrangúság, ami a munkavégzést jellemezte. Egyik este még a leszaggatott villanyvezetékek lógtak az oszlopokon, másnap már ki volt cserélve a hálózat. Éjszaka kijárási tilalom volt, nap közben viszont sok helyre vittek bennünket, mert a kidőlt fák kivágásában kellett a körültekintés, és a felkészültség, így azt a bizalom elnyerése után szívesen ránk bízták.

Mostak, főztek egy városra

- A táborban konyha üzemelt, volt elsősegélynyújtó hely, mindenütt klíma. Este megtapsolták azokat, akik a közel 10 ezer adag ételt elkészítették. Volt egy mosoda, ahol mindenkinek névre szólóan készítették ki a mosott ruháit. Egyetlen internetes felhívásra mindenfelől érkeztek a segélycsomagok, és azt is láttuk, hogy a munkákat más államokból érkezett, egész hadseregnyi brigádok végzik elképesztő tempóban. Senki nem tudta, hogy aki mellette mondjuk egész nap csak konzervet nyit, más napokon benzinkutas, vagy igazgató-menedzser.

- Senkinek nem jutott eszébe több ételt, ruhát elvenni, mint amennyire szüksége volt. Egy fél napot még a lezárt New Orleans-ban is dolgoztunk, igaz, azon a részén, ami nem volt víz alatt. A sok fára mászás kapcsán Tibit csak mókusnak nevezték, amin jót derültünk. Felmerült, hogy amennyiben az Ophelia lesújt,akkor a kiutazásunk hosszabbra nyúlik, de végül Ophelia megenyhült, mi pedig hazajöhettünk, az öreg farmerek, Jim és Arthur, majd esténként egy tea mellett elmesélik a többieknek, milyenek voltak a magyarok, akikkel együtt dolgoztak.

Egy hajléktalan visszatér

- A romeltakarítás során az egyik brigádhoz csapódott egy hajléktalan, vagy inkább nevezzük őt "hippy"-nek. A fickó először csak ezt-azt csinált, gallyakat húzgált, végül talán két nap múlva egy segélycsomagból kiöltözött, és egyenruhát húzva beállt az amerikai birgádba. Ekkor már teljes intenzítással dolgozott, vélhetően ő azon kevesek közé tartozik, akiken segített a Katrina hurrikán, hiszen ő így talált vissza a társadalomba. Biztos vagyok benne, hogy utána már nem ment csavarogni, hanem tartósan ott maradt a Baptistákkal. Jellemző módon a börtönből az elítéltek egy részét kiengedték és a munkával töltött minden napért a büntetésből 10 napot vontak le.

- Azt azért érdemes tudni, hogy nem lehetett még a mentőcsapatoknak sem csak úgy ide-oda mászkálva dolgozni. A szervezettség erre is kiterjedt, például a helyiek benyújtották az írásos igényüket, mit kellene megcsinálni, mit kell lebontani, kivágni stb. és munkalapokat kitöltve indultak a műszaki mentők a helyszínre. Erre egyfelől azért volt szükség, mert az USA-ben egészen elképesztő a minőségbiztosítás szintje, minden munka, minden termék számonkérhető, honnan származik, ki csinálta, mert ha kár van, tudni kell kit kell perelni. A későbbi költségek elszámolásában is korrekt adatokat tudnak szinte percre pontosan megadni, ha arra igény van. A másik ok az volt, hogy a magántulajdon védelme nem csak írott malaszt.

Sokan tartottak fegyvert otthon. Volt olyan ház, amelynek kiírta a tulajdonosa a falára, ha belépsz, lelőhetnek! Munkát csak ott végezhettek, ahol a tulajdonos beleegyezett abba, hogy az ő területére beléphetnek. Emiatt nem lehetett úgy improvizálni, ahogy sok esetben idehaza megteszik a mentéseknél, még akkor sem, ha azzal látható módon nagyobb kárt tudnak megelőzni – zárta le a beszámolót a két újvilágot is megjárt speciális mentő.

- Pusztai Sándor -