Szerintem a gond ott van, hogy a kábszerezés elég komplex probléma. Például az alkohol mindenki számára elérhető tetszőleges mennyiségben, a halálos adag többszörösével is gond nélkül kisétálhatsz a közértből, még sem lesz minden ember alkoholista, csak azok, akiknek ez a stratégiájuk fejlődött ki a konfliktusok és nehéz időszakok átvészelésére. A drogoknál tovább bonyolítja a szitut, hogy vannak kifejezetten enyhék, amiket mindenki szív egyetemista korában, és attól még kiváló sebész-történész-mérnök-tanár stb lesz belőle később, és vannak durvább anyagok, amiket ha belöksz a vénádba, már nagyon nehéz kikecmeregni a témából. De szerintem még a durva cuccoknál is nagyon fontos tényező, hogy az illető milyen konfliktuskezeklést látott otthon, azt tanulta-e meg, hogy ha beszól a főnök, leiszom magam a sárga földig, vagy valami konstruktívabbat. Itt dől el, hogy az illető a buliban legurít néhány gin tonicot, esetleg elszív egy spanglit - vagy hosszabb-rövidebb távon ismert arc lesz a detoxikálóban.

A probléma komplexitásából adódóan nagyon hosszú, körülményes és igen kevéssé látványos folyamat a megelőzés, ifjúságpolitika, konfliktuskezelés tanítása, stb stb stb. Empatikus, hozzáértő szakemberek, jó tanárok kellenének. És még így is csak kb 20 év múlva kezdene látszódni az eredmény, egy választási ciklus meg 4 év. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy "lesittelünk mindenkit, aki csak hozzáér az anyaghoz", és Józsi bácsi, aki ugyan megissza a maga páleszét, de lövése sincs a témáról, megnyugszik.

A kedvesem egyszer drogügyben meginterjuholt egy pszichiáternőt, aki egyébként a legtöbb újságban kifejti, hogy "nincsenek könnyű és nehéz drogok, csak drogok vannak", és a beszélgetés hevében a nő azt mondta, hogy a "drogosok a társadalom szemétje". Amíg ilyen emberek dolgoznak a téma kezelésén, akik ennyire baromira differenciáltan látják a kérdést, mit várunk? A tanárok nagyrésze is kb ezen a ponton ragad le. Kiváncsi vagyok, nekik mindegy lenne-e, hogya gyerekük hetente lenyom egy fél üveg olcsó vodkát, vagy ugyanilyen rendszerességgel megiszik a haverjaival két korsó belga sört, mondván, hogy "nincs rövid ital és könnyebb ital, csak alkohol van"? Vagy talán mégis vannak baromi nagy különbségek a tudatmódosító szerek fogyasztásában?

Szerintem az első dolog az lenne, hogy különböztessük meg a dolgokat, és utána próbáljuk megérteni, miért lesz valaki drogos. És baromira nem a drogok miatt. Ma már egy hatodikos is hozzájut bélyeghez, és mégis a fiatalok nagy része anélkül nő föl, hogy függővé válna. Szerintem arra kéne végre rákeresni, hogy az a kevés mégis miért lesz függő. De ez már önvizsgálatot kívánna, meg azt, hogy rádöbbenjünk: szülőként, barátként, tanárként, egyszóval a szó emberi értelmében felelősként nem tettünk meg valamit, amit kellett volna.

Persze ennél sokkal könnyebb sittre vágni a "társadalom szemétjét".