Te offként behoztál egy euthanáziás kérdést, én zárójelben arra válaszoltam, szóval nem értem a felvetést.

De hogy a témához visszateérjek meg a kérdésedhez: a teherbeesés egy lehetőség végül is. Manapság, mikor már 10 napos terhességet is diagnosztizálni lehet egy jó minőségű teszt segítségével, sok leendő kismama éli meg tragédiaként azt, hogy mire az uh-ra kerül a sor, (terhesség 5-6. hete) eltűnik a terhesség. Ugyanis a megfogant terhességek jelentős része in nature elpusztul magától. Ezért is van az a látszólag kegyetlen megfogalmazás, amit jópár nőgyógyász vall: nevezetesen, hogy a terhesség a 11. hétig csak egy lehetőség. Hogy miért pont a 11. hétig? nem tudom, biztosan van valami orvosi oka ennek is. Namármost hogy miért pont a terhesség 12. hetéig állípították meg a művi abortusz létjogosultságát? Nem tudom, nem vagyok orvos, de talán amiatt is, mert mikor ez a rendelekzés megszületett, még nem volt terhesteszt, csak belső tapintással tudták megállapítani a tehességet (gömbszerűen megduzzadt uterus), ez akkor legalább a terhesség 5-6 ik hete lehetett, ugyanis a rendelet időpontjában a menzesz utáni két hét elteltével foglalkoztak egyáltalán azzal a kérdéssel a nőgyógyászaton, hogy valaki terhes -e... azután gondolom időt kellett ahgyni a nőnek arra, hogy ezt megeméssze, megbeszélje (ha tehette) aztán időpont az AB bizottságra, időpont a kórházba stb... végülis a ostani orvosi technika segítségével az ab határát akár le lehetne rövidíteni 10 hétre is... de mi is volt a kérdésed konkrétan? Mert nem tudom válaszoltam e rá.