Célfotó dönthet Németországban Holnap választanak az Európai Unió egyik legfontosabb tagállamában Inotai Edit, 2005. szeptember 17. 00:00 // 12x11 document.write(''); Rendkívüli izgalmakat tartogat a holnapi német parlamenti választás, amelynek kimenetele az Európai Unió tagállamai, köztük az NSZK-t fő gazdasági partnerének tekintő Magyarország számára is kiemelt fontossággal bír. Nemcsak Európában, hanem Washingtonban is megkülönböztetett figyelemmel követik az eseményeket.

A tekintélyes Allensbach Intézet szerint a kereszténypártok és fő koalíciós partnerjelöltjük, a liberálisok minimális többséghez jutnak a Bundestagban, Angela Merkel személyében pedig először lehet a szövetségi köztársaságnak női kancellárja. Ehhez lesz még egy-két szava a nagy hajrázó jelenlegi kormányfőnek is. Gerhard Schröder a piaci liberalizációt hirdető és a szociális juttatások lefaragására készülő CDU/CSU-val szemben azt hirdeti, hogy minél többet meg kell menteni a jóléti állam vívmányaiból.

Merkel: hendikeppel a csúcsra?

Szürke, tapasztalatlan és hebehurgya, vagy éles eszű, határozott és céltudatos? Integráló vagy intrikáló? Angela Merkel személye megosztja a német közvéleményt. Sokan elfelejtik, hogy Merkel jókora hendikeppel kezdett, Gerhard Schröder már alsó-szászországi miniszterelnök volt, amikor ő csak kóstolgatta a politikát. Viszont: fele annyi idő alatt kétszer annyit ért el. A nagy rohanásban egy fontos lépcsőfok azonban kimaradt, ami Németországban szinte elengedhetetlen a kancellárjelölti szerephez: Merkel soha nem volt tartományi kormányfő.

Más szempontból is kívülállónak számít. Fő ismérvei - nő, keletnémet, protestáns, elvált, újraházasodott, gyermektelen - távol állnak a hagyományos kereszténydemokrata (pláne keresztényszociális) ideáltól. A keletnémet Merkelről kevesen tudják, hogy Hamburgban született 1954-ben, s alig volt hathetes, amikor szülei - a brandenburgi evangélikus lelkész édesapa és a hamburgi édesanya - úgy döntöttek, átköltöznek az NDK-ba. Apja később ezt azzal indokolta, hogy az egyház jelenlétére a keletnémet szocialista társadalomnak jóval nagyobb szüksége van, mint a nyugatinak.

A fiatal Merkelt a politika helyett a reáltudományok érdekelték: 1986-ban fizikusként diplomázott Lipcsében, majd kutatóként dolgozott Kelet-Berlinben. 1989-ben, a fal leomlása után csatlakozott az egyik keletnémet ellenzéki mozgalomhoz, innen villámgyorsan emelkedett a ranglétrán. 35 évesen az első demokratikus keletnémet kormány helyettes szóvivője, majd miután 1990-ben átlépett a CDU-ba, az egységes német kormány nő- és ifjúságügyi minisztere lett. A következő Kohl-kabinetben már környezetvédelmi miniszter, aki az atomenergia pártolásával zúdítja magára a zöldek haragját.

Az igazi embert (asszonyt?) próbáló feladatok csak ezután következtek. Helmut Kohl 1998-as választási veresége után pártfőtitkárként Merkel kezdte meg a párt újjászervezését. Miután a pártelnök Wolfgang Schäublét is elsodorta a CDU pártfinanszírozási botránya (a kereszténydemokraták máig nem teljesen tisztázott, illegális forrásokból kaptak támogatást, a botrány Kohl németországi tekintélyét is erősen megtépázta), 2000-ben Merkel lett a CDU történetének első női elnöke. A hírhedten hímsoviniszta pártban sokáig nem vették komolyan. Hiányolták karizmáját, szónoki készséget, vezetői kvalitásait, de jutott bőven "övön aluli kritika is" soha nem változó frizurájának, kissé slampos öltözködésének is. (Kancellárjelöltként már profi arculattervező veszi kézbe, és a helyzet sokat javult. Családi életét viszont - Schrödertől eltérően - azóta is megpróbálja a média érdeklődésén kívül tartani. Férje, Joachim Sauer a berlini Humboldt Egyetem kémiaprofesszora.)

Az elmúlt három év vitathatatlanul Merkel éve volt: 2002-ben ugyan átengedte a kancellárjelöltséget Edmund Stoiber bajor kormányfőnek, de azóta vaskézzel takarítja el az útból a belső riválisokat. Elnöksége alatt a CDU egymás után aratta a tartományi győzelmeket, de a szövetségi választás mintha korán jött volna Merkelnek és a CDU/CSU-nak. A rövid, de heves választási kampányban a pártelnök kissé rutintalannak tűnt, pártja széthúzó benyomást keltett, és egymás után vétették a taktikai hibákat. A külföldi sajtó által reklamált Vaskancellárnőnek, egy német Maggie Thatchernek egyelőre nyoma sincs.

A számlát vasárnap benyújtják a szavazók. A májusban még valószínűnek tűnő abszolút többségről Merkel már nem is álmodhat, és kérdéses, hogy a liberális FDP-vel együtt összejön-e többség. Ebben az esetben a CDU/CSU hiába szerzi meg a legtöbb szavazatot, Angela Merkel aligha érezheti majd magát győztesnek.