Ám az anyát senki nem akadályozhatja meg abban, hogy ne szüljön meg egy gyereket, ha azt - bármilyen oknál fogva is - nem tudja vállalni.

Ergo, az övé a kérdésben az utolsó szó.

Mélységesen egyetértek Veled abban, amit mondasz. De Te csak az egyik helyzetet emelted ki, az elvetést. Ott tökéletesen igaz az, hogy senki ne kényszerítsen a teherbe esett nőre más nézőpontot, hisz az általam írt meghatározó esemény őrá igaz a legjobban.

Ott van viszont a másik problematikusabb kérdéskör, a megtartás. Sokan erre ugyanúgy rá akarják húzni azt, hogy csak az anya döntse el. Ami végül is nem baj feltétlenül, hiszen mindenképp ő lesz a gyerek életében a legfontosabb személy. De ha az apa nem akarja kifejezetten a gyereket - a már említett anyagi és erkölcsi okokból - akkor én igen nagy disznóságnak tartom mindenféle kötelezésére... és itt lehet beszélni becsületről, meg hogy "amit főztél, egyél is meg", de mint köztudott, mindig becsúszhat valami gikszer, arról nem is beszélve, ha az illető férfi véleményét ki sem kérték, hogy ő mit és mikor akar... ez a kérdés persze egy kicsit önálló, és elkülönül attól, hogy mit vélekedünk az abortuszról, de mégis nagyon fontos. Ehhez képest viszont erről soha nincs vita, pedig lehetne!