Nem hinném, hogy túlreagálnám, ugyanis nem érdekel különösebben; nem lesz lila a fejem, nem nyílik ki a bicska a zsebemben, nem hívom ki verekedni azt, aki ilyeténképpen felbuzdulva a maga felsôbbrendûnek vélt magyarságán az enyémet kétségbe akarja vonni. Belül egész csendesen megvonom a vállam, és kész.

Vegyük például a valamilyen értelemben társtopikot, a Magyar Sziget egyik (ha jól tudom) fôszervezôjének mostani romániai kalandjáról. Ott az egyik hozzászóló mindenkit, akinek esetleg nem az az elsô reakciója, hogy abcúg román hatóságok, éljen Toroczkay, helyszíni agyonveréssel javasol jutalmazni, úgy is, mint magyargyûlölô mocskos férget. Egy másik olvtárs (talán ismered az illetôt a Magyar Szigetrôl) nem sokkal késôbb egyetértését fejezte ki tömör, egyszavas válaszában. Elsô ránézésre talán távolinak látszik a két topik közötti párhuzam, holott nem is olyan távoli az; és nem csak az említett politikus-aspiráns köti ôket össze, hanem ennél sokkal több. És éppen errôl van szó.

Ja, és még: egészen biztos ezek fényében, hogy én reagálom túl a dolgokat?

Üdvözlettel,

Péter