Az égegyadta világon semmi baj nincs azzal, hogy valakik elmennek, és egy hétre baráti társaságban jól érzik magukat. Ettôl ugyan még nem lesz kulturális (rövid u-val, bocs), de ez sem baj még önmagában. A baj mégcsak nem is az én karosszékemmel van: elhagyom azt én gyakran, hogy menjek ide és oda, de kétségtelen, a Magyar Sziget nem tartozik ezek közé.

A baj azzal van, amikor azt halljuk, ha véletlenül nem tartjuk olyan nagyra a Magyar Szigetet, ezért vagy azért, például éppen azért, amiket én az imént is leírtam, akkor rögtön magyargyûlölôk leszünk. Mintha a Magyar Sziget valami specifikusan magyar dolog lenne, sôt, csak és kizárólag a Magyar Sziget lenne valami specifikusan magyar, tehát akinek nem tetszik, az gyanús alakzat. Amikor azt halljuk, hogy mivel nincs tele a tévéhíradó a Magyar Szigettel, ebbôl következik, hogy a tévéhíradó rohadt magyargyûlölô idegenszívû liberbolsi (amúgy nem fáj nekem a tévéhíradó, nem azért mondom, csak ez a gondolatmenet kicsit gyermeteg). Amikor az Egészséges Fejbôrön szocializálódott konzumidióta mélységesen lenézi, mi több, konzumidiótának nevezi a Lagzi Lajcsin szocializálódott konzumidiótát (bocs az újbóli konkrét Lagzi Lajcsiért, szimbólum ez a javából, saját magán messze túlmutató módon), holott szépen karonfoghatnák egymást és örülhetnének együtt az életnek, csak olyan az egyike, mint a másika.

Üdvözlettel,

Péter