Ez a haiku még nem volt, ugye?

Issa 1816.

 

chó tomare mo ichido tomare sakazuki ni

 

"Lepke, állj! Szállj le még egyszer a szakés csészémre!"

 

A japánok kis, kerek csészéből isszák a szakét, amelynek illata ugyanúgy vonzza

a rovarokat, mint a sör, bor, vagy ecet szaga. A magányosan italozó költő azonban

nem hogy elhessegetné a poharába tolakodó ízeltlábút, hanem még biztatja is,

hogy jöjjön vissza, mulassanak együtt.

 

Ez is egy tökéletes haiku: magány, őszbeforduló nyár, öregség, társtalanság...

a klasszikus kínai bordalok szépsége haikuba sűrítve.

 

Pl. egyik kedvencem Po Csüji verse Burton Watson fordításában:

 

    Don't go hide in the deep mountains -

    you'll only come to hate it.

    Your teeth will ache with the chill of dawn water,

    your face smart from the bite of the night frost.

    Go off fishing and the winds will blow up from the cove;

    return from gathering firewood to find snow all over the cliffs.

    Better come drink wine with me;

    face to face we'll get mellowly, mellowly drunk.