Hű, tényleg jó sok kérdés!

A hordók darabonként 200 literesek. Természetesen megbeszéltük, hogy NE legyen barikolt, még kicsit sem, mert szerintem nem szerepelt a barik íz a régi parszti borokban. Ugyanakkor a barik hordókhoz használatos rozsdamentes acélabroncsokat kértem feltenni. Buglyó Zsolt csinálta a hordókat Debrecenben, és onnan szállították Banaton-felvidékre, Dörgicsére.
Ára:
200literes: 200ft/liter
100literes: 240ft/liter
50literes:330ft/liter
+ külön párezer ft felár a rozsdamentes pántra.
A beavatás: áztatás (1 nap, csurig töltve), aztán forrázás (vákumozás), hideg öblítés, forrázás, hideg öblítés. Szóda egyelőre nem, sztem nem kell új hordónál.

A szüretelőket megkérem, hogy a beszáradt, vagy rothadó részeket az ollóval vagdalják le, és csak egészséges szőlő kerüljön a kosárba. Ezután zúzó-bogyózó gép, ami megroppantja a szemeket, és eltávolítja a kocsányt. Az így kifolyó mustot gyorsan leválasztom (lecsapolom a szüretelő kádat).
Préselés: kosaras prés, nagyapámtól örököltem. (Megvan még a dédapám kancaprése is, de az már múzeumi darab, lekezeltem favédő szerrel, nem használom, csak nézegetem.) Szóval egyszeri préselés, és a keletkezett pogácsát nem morzsolom fel és préselem le újra, hogy a csersavat ne szaporítsam.

A baktériumos almasavbontás határeset, ha lehet kihagyom. Pont az a jó, kóstolgatni a hordómintát: na, elég sima italú már? :) Nem tudom őszintén megmondani, hogy pl. egy szénsavas meszezést nem csinálnék-e, ha ihatatlanul savanyú a bor. Savpótlást sem szívellem, olyan álságosnak tartom. Egyelőre vannak az elvek: meglátjuk mit hoz a gyakorlat.

Igen, fejtéshez nagyon jó az acéltartály, meg a borszivattyú. Az nekem még nincs. Remélem hoz egyet a Jézuska.