Hát, nem tudom. Az a baj, hogy a teniszt Pete miatt szerettem meg, és ez eléggé behatárolta a visszavonulása utáni lehetőségeket. Nem nézek féltékenyen Federerre, azon egyszerű oknál fogva, hogy képtelen vagyok nézni a játékát. Egyszerűen lekettyen a szemem, elalszom az unalomtól, ha megjelenik. Nem tudom pontosan elmagyarázni, hál'istennek, nem is kell. Azok, akik szerintem Pete után maradtak, egy cseppet sem a játékstílusát vagy az eredményeit ismételték, egyszerűen, amit ők művelnek a pályán, számomra az idézi fel leginkább mindazt a hangulatot és érát, amelyben Pete szerepelt.

Elnézést, hogy kissé magyartalan vagyok, de egy hangyányit le vagyok fáradva.