Nos, van nekem egy olyan könyvecském, hogy Poetry of the Romantics. Évek óta nem volt a kezemben, valahogy, valamiért. Most levettem a polcról, hogy keressek benne valamit nektek, ami nem olyan szomorú, mert most sok minden vagyok, amit nem tudnék pontosan meghatározni, de szomorú épp nem, szóval, kinyitom ezt a könyvet, és mit találok benne? Egyetlen bélám levelét, pontosabban kettőt, de ez most mindegy, szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, s eszembe jut, hogy nem hiszek a véletlenekben, mint ahogy a predesztinációban sem, így nem minden sorsszerűséget nélkülözve, álljon itt most inkább egy ajándékba kapott Woody Allen gondolat:

Két út áll előttünk. At egyik végső romlásba és kétségbeesésbe, a másik mély szakadékba és végpusztulásba vezet. Adja meg nékünk a Jóisten, hogy kellő bölcsességgel és megfontoltsággal a helyes utat válasszuk.

Amen.

Shal