Bízzunk abban, hogy kedvenc koncerlátogatónk megtalálja a módját, hogy ott legyen - meg reméljük sokan mások- és aztán majd beszámol nekünk.

 

Hű, azt se tudom, hol kezdjem…

Azt mindjárt leszögezhetem, hogy eléggé feldobott hangulatban jöttem el Attiláék ma esti koncertjéről! De csak szép sorban…

 

Az esti koncertet megelőzte a budafoki koncert, ahova időben odaértem szerencsére.

Már ezen a koncerten is lehetett látni, hogy elég nagy formában vannak a srácok! (Szirtes Edina, sajnos, ma nem játszhatott velük, más fellépései miatt.)

Hallani csak azért nem lehetett ezt mindig, mert nagy volt a nyüzsi és a háttérzaj. Tényleg gyermeksátorban volt a koncert, ahol sok-sok asztalnál nagy belefeledkezéssel alkottak a gyerkőcök: rajzoltak, gyurmáztak, üveget festettek stb. És persze, rohangáltak, visongtak – aranyosak voltak, csak ettől időnként nem lehetett annyira a zenére figyelni. Minden korosztályú csemete volt ott, még egy egész fiatal, talán pár hetes csecsemő is tekintgetett kifelé az átlátszó ablakú babakocsijából – hiába, nem lehet elég korán kezdeni a megfelelő zenei alapozást :o)

Aztán néhány csimóta a színpadra is fölmerészkedett koncert közben és nagyon-nagyon figyeltek: egyiküket különösen Kornis Feri bongójátéka nyűgözte le, nem is mozdult a helyéről, végig csöndben volt… Egészen addig, amikor a mamája mégiscsak leemelte onnan:  akkor nagyon tiltakozott e merénylet ellen :o) Aztán még kétszer visszajött ez a, talán 3 éves kisfiú a színpadra… - alakul a következő rajongói generáció ;o)

A koncertet kb. negyedóra után egy rövid időre meg kellett szakítani, mert még hátra volt a kicsik számára egy rövid bibliai jelenet bábelőadása, és mire Attiláék befejezték volna a koncertjüket, az már a csöppségeknek késő lett volna. 8-10, kicsit már nagyobb gyerek adta elő a szőlőmunkásokról szóló példabeszédet, de mikrofonok nélkül, így a távolabbi asztaloknál továbbra is nagyon buzgólkodó csemeték (akiknek igazából szánták) nem igazán figyelték az előadást; leginkább a szüleik meg más felnőttek figyelték a bábozó gyerekeket.

Ez csak egy 5 perces közjáték volt csupán, aztán folytatódhatott a koncert, ami nem is trió, hanem négyes formációban zajlott: Király Lóránt basszusgitáros ezen a koncerten is játszott, csupán a dobost, Őry Tamást nélkülözték itt – bajos lett volna a dobszerkót is átfuvarozni ilyen rövid idő alatt a másik helyszínre :o) + azt még be is kell állítani. Így ő már ott várta a többieket. Már a budafoki koncerten is sikerük volt Attiláéknak – kicsit szellősen voltunk ugyan, de a fesztiválon csak úgy arrafelé sétálók közül is többen ott ragadtak és megtapsolták őket.

Este 7h előtt pár perccel fejeződött be a koncert, aztán a srácok gyorsan összepakolták a cuccaikat és áttűztek az 5Égtáj Kávézóba. Én kétszeri buszra szállással és a buszokra való elég hosszú várakozással is kényelmesen átértem szerencsére.

 

Az esti koncert nem sokkal 8h után kezdődött és kb. ½ 10h-ig tartott – és nagyon-nagyon jó volt: zene és hangulat szempontjából egyaránt! Tele energiával játszottak, ma este a zsoltárfeldolgozások is sokkal húzósabban szóltak. Őry Tamás dobos is nagyon elemében volt, nagyon szépek voltak a cin-játékai is. 

Edina hegedűjátékának hiánya több számban is nagyon feltűnő volt, viszont érdekes volt megfigyelni így, egy kicsit csupaszabban némelyik számot.

A zsoltárfeldolgozások előtt Attila általában átadta a szót Naszádi Gábornak, aki pár szóval bemutatta ezeket a zsoltárokat nekünk.

Attilának ma este fantasztikusan laza konferálásai voltak – sokszor megnevettetett minket –, nagyon jó kedve volt és a játékán is érződött ez a hangulata. De az egész csapat is nagyon feldobottan játszott! Egész jó kis klubhangulat alakult ki – a terem megtelt, még a galérián is voltak. Nem nagy a hely, az alsó részen kb. 40-en lehettünk, néhányan már csak állni tudtak. (Sajnos, jópár ülőhellyel kevesebb volt, mint a június végi koncerten, mert a terem hátsó részének a felét függönnyel leválasztották és ott is kialakítottak 2 helyet internetezés céljából.)

Több érdekes dolog is elhangzott ma este:

- az egyik, hogy Király Lóránt 3 hónapos külföldi ösztöndíjat kapott, ezért legközelebb csak decemberben lesznek újabb ilyen jellegű koncertek, viszont akkorra már megújuló programot ígért nekünk Attila;

- a másik, hogy Attila tervei szerint a következő Musical Witchcraft lemez koncertlemez lesz (!), az új számok is így, koncertszerűen szólalnak majd meg – az még nincs eldöntve, hogy egy koncert alapján készül el a majdani CD vagy több koncert anyagából lesz összeállítva, mindenesetre nagyszerű a hír szerintem;

- aztán megtudtuk azt is, hogy a „XV. századi vándorok” zenéje is már nagyon régi: Attila elmondta, hogy ezt a zenét ő tkp. már 1980-’81 tájékán megírta, de csak ’98-ban kerülhetett lemezre, az első szólólemezére (azt viszont már sokszor emlegette Attila a koncerteken, hogy a „Poseidon” a legrégebbi számuk: ezt Naszádi Gáborral közösen még gimnazista korukban írták)

- a koncert előtt félfüllel mintha azt hallottam volna (Király Lóri mesélte az előttem ülő ismerőseinek), hogy terveik szerint a későbbiekben 2 havonkénti rendszerességgel lépnek majd föl ezen a helyen…, de erről Attila végül is nem tett említést a koncerten. Az ötlet nem hangzik rosszul: jó kis klubélet alakulhatna ki és végre nem kéne sok-sok hónapot, akár 1 évet is várni egy következő koncertre! Persze, hogy aztán Attila idejébe ez hogyan fér bele a munkája mellett… Majd meglátjuk.

 

Amiről most esetleg elfelejtettem írni (amilyen szita az agyam, biztos elfeledkeztem pár dolgot megemlíteni), meg részletes track listával majd később jelentkezem.

Bár a technika kicsit cserben hagyott engem ma: az esti koncert 60. perce táján leállt a felvételem, fogalmam sincs, miért. (Azt hittem, az elem merült le idő előtt, de nem; az MD-walkman-em is rendben működik, a lemezzel sincs semmi baj szerencsére és hely is volt még rajta bőven – amit addig fölvettem, azt le is játssza rendesen. Sajnálom nagyon, hogy nem sikerült végig megörökítenem ezt az igazán remek hangulatú koncertet!)

 

A koncert után Attilától nevetve megkérdeztem, hogy mit tud NOAB-ügyben: ő is már csak nevetni tudott ezen a pech-sorozaton, de azt mondta, hogy pénteken már egy jó (!) füzetet látott Robi kezében, úgyhogy talán hétfőn vagy kedden már tényleg…

 

Ja, és Robinak még délután elküldtem a mail-t; kíváncsi vagyok, válaszol-e nekünk…