Hát, Taminak szerencséje van... Megszokta, hogy szüleimnél a kertes háznál rohangálhat, amerre csak akar, és ebben a testvére is segítségére van... :)
Itt a "parkban" meg figyelnie kell, hogy én merre vagyok, mit szeretnék tőle.
Persze ő azért is szerencsés, mert én naponta legalább 6-7-szer leviszem, szaladgálok vele, apportírozunk, más kutyákkal, és emberekkel is találkozik...
És ezek között a séták között nem egy fél óra fölötti akad... :)