Ezzel én nagyon nem értek egyet. Ha valami orbitális csúfos vereséget szenved egy párt, még akkor is az adott alakulat belső ügye, hogy a vezetésnek vagy a körülményeknek tulajdonítja a kudarcot. De alig alulmaradni a küzdelemben a demokrácia természetes velejárója.
Az az izmusban volt jellemző, hogy a főtitkári székből csak kihalni lehetett, mert ha valaki normális időben nyugdíjba ment, akkor elindult a sutyi, hogy megbukott, mit csinált, kinek lépett a tyúxemére, stb. ...
Ha minden vesztett választás után teljes garnitúracsere lenne a pártokban, az még a mostaninál is nagyobb feszültséget és káoszt, korrupciót eredményezne a politikában.