És tessék, egy újabb szőrös nyíl a szívembe. Minden vállalt kín csak a CD miatt volt...

Bizonyára elhagytad a végtelen hómezőkön, vagy az ide-oda költözés közben félúton valahol, s most valami usankások hallgatják mélázva egy hatalmas lángokat vető tábortűz körül, s hálát adnak az ismeretlennek, aki megajándékozta őket a varázslatos koronggal. De ám legyen, ha annyira szeretnéd, eléneklem neked, tara-tamm-ta-ra-tamm-tatamm. Vagy készíthetek a backup copyról egy frontup copyt. Tudod, mit? Ma nagylelkű vagyok, választhatsz. Sőt, választhatod mind a kettőt. Mondjuk, sokat segítene az ügyön, ha a leveleim, melyeket hozzád írtam, nem pattantak volna sorra vissza, címzett Kamcsatkába távozott, a postafiókját már senki sem bérli üzenettel, s nem mondtam volna már le jó ideje arról, hogy szívhezszóló üzeneteimet valaha is megkapod.

Gyémánt nyakékről nem tudok, azt minden bizonnyal valamely más női hölgynek adományoztad, de ha megkerül, szívesen átvállalom az őrzését a következő négy évre.

Shal