Szerintem ezekből az ok-okozat magyraázatokból még nem nagyon értenek semmit, azt sem, hogy volt baba nincs baba, max a szelíd duruzsollást fogják fel, és a szelídebb (általában kislány) gyerekek erre is hallgatnak. Elnéztem ma a szomszéd kislányt, olyan 6 héttel idősebb mint az én 13 hónapos Iván unokám, és babakocsi nélkül sétáltak a forgalmas úton úgy, hogy az anyja a kezét se fogta csak figyelte állandóan. Na ezt pl. Ivánnal nem lehetne tenni, ha őt kocsi nélkül vinném sétálni, akkor okvetlenül adnék rá valami hámot vagy ha más nincsen akkor a legnagyobb méretű kutyanyakörvet raknám a derekára karabinerrel (viccen kívül), mert nála állandóan lehet tartani attól, hogy egy pillanat alatt az úttestnek iramodi,k és őt nem az szórakoztatja, hogy az anyja közben mindenfélét magyaráz, hanem az autók, a kavicsok, akármi.  Szóval rá sokkal jobban kell figyelni. És ő is csak jópofa játéknak tartja azt, ha mikor a kályhaajtót akarja nyitogatni, akkor rászólok, nem szabad és odébb rakom... ujra és ujra csinálja, azt hiszi az a játék most, hogy ő nyít, én rászólok, odébbrakom jaj de mókás...

Nekem anno le kellett lassítanom az agyamat évekre, míg megszoktam, hogy kizárólag tőmondatokban beszéljek... :-) A nagyobbik kislányomat meg kellett operálni 4 éves korába, mert kancsal volt. No őt valahogy úgy készítettem fel, hogy mindig mikor a szemüveget ráadtam reggel, mondtam, hogy majd elmegyünk a doktorbácsihoz és megcsinálja a szemedet ne félj. Aztán később ahogy okosdott úgy mondtam el neki mind többet erről... mondjuk ő afféle zsúrgyerek volt, azt tette amit mondtam, stb.

És ő olyan volt, hogy állandóan kérdezett, nem volt probléma a magyarázás, mert egyszerűen csak válaszolni kellett, fölöslegesen nem kellett neki előadást tartani...