Hát igen, ez voltam én és a family. Mi fergetegesen éreztük magunkat, csodálatos élmény volt. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek azóta folyamatosan kjúr koncertre akarnak menni. Sajnos a végére már taccson voltak, úgyhogy SOS ágybavitel volt. Remélem legközelebb a topicosokkal tudok tölteni több idöt. Mindenki nagyon kedves és barátságos volt.

Nekem összehasonlíthatatlanul fantasztikusabb volt mint a Sziget 3 éve, annak ellenére hogy hiányoltam a sötétebb oldalt (be is kiabáltam azt a bizonyos get it fuckin' darkert") . Lehet persze, hogy ez a Soundcheck miatt volt. Igazából csak ott tudatosodott bennem, hogy lesz beállás és óriási élmény volt. Aláírások, kézfogás Porllal és Simonnal... Jason sajnos akkor nem jött oda, Porl is csak hangos kérésemre, miszerint jöjjön át a jobb oldalra is. Robert ugyan nem jött le, de miután lement a színpadról, az oldalsó magas kerítés fölé emeltem a lányomat, aki fejhangján rákiáltott mire megrémülve (tán ismerös volt neki vhonnan) hátra kapta a fejét és szendén integetett. Én mindezt a nájlonba az ujjammal vájt lukon keresztül láttam.

Ezek után én már teljesen kész voltam. A koncert nagyon állat volt, annak ellenére hogy valóban a lightos téma volt a fö vonal. Én topicosokkal voltam, At Night, Harold és jómagam kb. 25 méterre a színpadtól, Anyegin, Chale, Flare és a többiek elvesztek a tömegben. Az nagyon gáz volt, hogy térdig álltunk a dzsuvában és folyamatosan mászkáltak át rajtunk, úgyhogy a magyar közönséget illetöen egyet kell értenem. De kit érdekelt mindez akkor. Királyság volt. A Cof mendemondái, miszerint baj van Robert hangjával egyáltalán nem bizonyultak igaznak. Állat volt minden.

Egyébként másnap a családdal szegedi városnézés volt a terv. Éppen a Dómban ültünk mikor a feleségem megemlitette, hogy az a srác hátul a padban pont olyan mint a dobos. Én mondtam, hogy nem olyan, hanem ö az. Ott ült és hallgatta az orgonát. Kifelé menet elkaptuk. Elég mogorva volt, még a prospektusát is elejtette. Azért adott aláírást és beszélgettünk pár percet. Mondta, hogy jól érezték magukat és nemsokára indulnak tovább (kb egy óra volt du.). Miután csatlakoztunk a többiekhez, a barátom felkiáltott, hogy miért nem csináltatok vele fotót marhák?

Én teljesen kész voltam, ez eszembe sem jutott abban a pillanatban. A sors azonban kegyes volt ezen a hétvégén a Cure fanokhoz Szegeden. Visszafelé menet a feleségem kiszúrta egy pubban, ahol egyedül ücsörgött. Odamentem hozzá és elnézést kérve az ismételt zavarásért kértem fotót. Ekkor már sokkal barátságosabb volt (gondolta, ez a marha itt van megint) és boldogan rendelkezésünkre állt. Ime a kép, amin a kistestüek is rajta vannak (a két kicsi az enyém). Örültek, mint majom a farkának, de az én fejem is dagad nem kicsit. Ime, bár belátom hogy Love Cat-ék trófeáival nem vetekedhet, de azért szép emlék: