Sziasztok! Igen, én is örülök, hogy taliztunk! :-) Nekünk is - at night barátommal érkeztem Szegedre - eléggé elment az időnk az utazással, Szegedre való bevackolással, kár, hogy lemaradtunk a soundcheck-ről (it's not you...!!! huhhh! :-) ), de a koncert nagyon ott volt, egyértelmű! Főleg annak tudatában, hogy Szegeden is lélekben már Berlinben voltunk, hiszen arról szólt a fáma, hogy Taorminához képest Szegeden egy csökkentett üzemmódú téma lesz, és majd Berlinben robbantanak a srácok... Nos, ehhez képest ami Szegeden volt... (Aki ott volt, úgyis tudja, aki meg kihagyta, hát nagyon sajnálhatja..) Kemény alap setlist, és csak nem akarták abbahagyni! :-) Előtte még a kedves asztaltársaságban :-) túráztam magam, hogy amikor majd a grinding halt dübörög, akkor mekkorát fogunk tombolni, persze, én magam sem hittem benne, hogy leadják (lévén előre beharangozott kisebb léptékű koncert, mint Taormina), de aztán akkor is felrobbantunk, amikor csak jött a grinding halt, és... nem beszélve: drowning man!!! Nesze neked Szicília!!! :-) ÁÁÁÁÁÁ!!!!! :-)) És nagyon ott volt az egész, tényleg. Az us or them talán egy "kicsit" csörömpölt :-S de esélye nem volt, hogy elvegye a kedvem. :-) Külön örülök, hogy élőben is találkoztunk a topic-os ismerősökkel! :-)

Berlin más volt, mivel odafelé egyben lenyomtam azt a kb 1000-1100 km-t, és tudtuk, hogy koncert után szinte azonnal indulunk vissza, szükségét láttam, hogy hunyjak egy csöppet viszonylag civilzált körülmények között. Ez a tevékenység úgy vasárnap de. 10 és du. 6 között volt, lovecat, snakepit, inyouroom ez alatt már a Wuhlheide-ben betárolták magukat hogyhogy nem, de épp az első sorba :-). Szóval az alvás király volt, utána kv-zuhany :-) és indulás a Kindbühle Wuhlheide-ba, ami egy óriási gyönyörű parkos terület, szép környezetben. A koncerten totál véletlenül összeismerkedtem egy Lengyelországban élő magyar párral - üdv Kati, Laci, ha olvassátok! :-), és "nem volt rossz" a berlini koncert sem, sőt!

Az open és a one hundred years szövegének egyes részei ismét megoldhatatlan feladatnak bizonyultak Robert számára :-))))) de rendben volt a dolog. Fény- és hangtechnika hatalmas méretekben, és/de a dalok önmagukért beszéltek. Összességében nem volt egy olyan óriásian különleges a Wuhlheide, mint ahogy előzetesen be volt annak harangozva és vártuk, főleg Szegedhez képest és a szegedi élmény "birtokában", eléggé össze volt rakva ez az anyag is, személy szerint nagyon örültem a figurehead-nek, egy ütősebb kategóriájú forest-nek ("rendesen" kihozta a végén belőle Robert, amit jobb alkalmakkor szokott!), na persze a grinding halt-nak (amit előben közvetítettem! :-))), és nem beszélve persze a végén a '10:15' és a 'loving an arab'-nél tapasztalt robbanásokról.

Ha meg kell élnem a világvégét, akkor azt szeretném, hogy ilyen legyen! :-)