Hát öregem ez szívás, de nem vagy egyedül.

20 hónapos korban - tudtommal - a kicsik kezdik felfogni, hogy ők nem az anyjuknak a függvényei, hanem önálló lények, és emiatt megpróbálják érvényesíteni a saját akaratukat.

(Valahol már leírtam, de próbáld ki: a Spectrumon láttam a "miből lesz a cserebogár" sorozatban, hogy úgy állapíthatjuk meg, hogy a gyerek már felfogta, hogy ő már külön valaki, ha egy tükör elé állítod, miután egy kicsit berúzsoztad a homlokát. Ha odanyúl a rúzsfolthoz, akkor az azt jelenti, hogy már tudja, hogy a tükörben ő maga van, ha nem, akkor még azt hiszi az csak egy másik kisfiú.)

Én nem hiszem, hogy az lenne a baj, hogy sokat van anyukáddal is, hasamennyiben a nagyi nem vall teljesen más elveket a nevelésben mint te, pl. te mondjuk fegyelmeznéd, ő meg inkább kéyezteti, és ugyanazokat a dolgokat amiket te megtiltasz ő megengedi és hasonlók... ami meg a tiszteletet illeti, az egy marhaság, a gyerek egyébként soha nem tiszteli a szüleit, max. szereti ill. respektálja, ha tiszteli az már régen rossz.

Hogy hogyan kezeld? Hát erre sajnos nem tudok tanácsot adni, mert ez mindig az anya és a gyerek habitusának a függvénye, ha sok a türelmed akkor duruzsolj, ha kevés akkor tedd le és rakd be a szobájába míg elmúlik a hiszti, ha jó az idegrendszered rakd le a földre és lépd át - az ebbe a fórumba beíró anyukák már kimeríthetetlen tárházát halmozták fel az ilyesfajta tanácsoknak, de leginkább túl kell élni, ez ugyanis a dackorszak kezdete.