Azt olvastam valahol, hogy a kicsi gyerekek, akik egész nap az anyjukkal vannak, néha neki nem annyira fogadnak szót, mint az apának. Pl. anyuka könyörög már vagy fél órája, hogy menjen fürödni a gyerek. Jön apuka, egyet szól, gyerek máris pattan a kádba. Ilyenkor kapja meg anyuka, hogy nincs tekintélye, nem tud nevelni. Állítólag ez azért lehet, mert a gyerek pontosan tudja, hogy anya szereti őt, amikor rosszat csinál vagy nem fogad szót, utána mindig jön a megbocsátás, puszi, stb. Ellenben apuka reggel eltűnik (dolgozni megy), a kicsi fejecskében megfordulhat, hogy azért, mert ő nem volt jó. Úgy érezheti, hogy apa szeretetéért, figyelméért meg kell dolgoznia, jónak kell lennie, ellenben anya az mindig a szerető, védő és mindent megbocsátó anya marad.