No, akkor pár szó Berlinről tőlem is:

1, Khoiba - valóban cseh zenekar (a konferálás szerint prágaiak) és a 3 előzenekar közül nekem ők tűntek a legérdekesebbnek. Volt a dolognak némi kezdőzenekar-szerű bája, némi elektronikus alapra játszottak szerintem egész érdekes gitár-dolgokat, az énekesnő hangja sem tűnt rossznak, és a csizmájánál határozottan rosszabbul nézett ki a basszusgitáros :-) Persze nem volt egy csoda, de egész jól tűrtem a próbálkozásaikat.

2, Zeraphine - no, itt már akadtak problémák. Ezt a zenekart leginkább a HIM-hez tudnám hasonlítani, mindenki eldöntheti, hogy ez jó vagy rossz jel (bár az énekes hangja jobb volt itt, mint a finneknél). Az sem dobott fel, hogy dalaik nagy része németül volt, és összességében a megjelenés valahogy fontosabbnak tűnt a zenénél.

3, The Cranes - el kell ismernem, mire ők a színpadra léptek, már nagyon régóta vártunk, így halk és lassú, altatódal-szerű számaikkal próbára tették a maradék türelmünket is. Abszolút "szobazenének" tűnt, amin tényleg be lehet aludni.

4, The Cure - ahogy azt sejtettem előre, bennük nem csalódtunk :-) Az Open-t alaposan összekavarták, az Us Or Them most sem ragadott meg, de már önmagában a Figurehead - A Strange Day párosért megérte az egész utazgatás-várakozás. A koncert elején én is a színpad közvetlen közelében álltam, és nagyon furcsa volt az, hogy míg Szegeden (ahol szintén elöl, a korlátnál foglaltam helyet magamnak) már a  Fascination Street alatt erősen kellett kapaszkodni, Berlinben az első 6 szám alatt szinte teljesen mozdulatlan volt mindenki. Szorosan álltunk ugyan, de mindenki csak szemlélte a színpadot. Ez az idillikus állapot aztán az Inbetween Days-nél megszűnt (mintha ekkor vették volna észre, hogy elkezdődött a koncert) és innentől kezdve már komoly tombolás volt. A koncert befejezése sejthetően a zenekart is meglepte: a COF szerint ugyan 23.30-ig játszottak volna, mégis olyan 23.00 körül, amint a második ráadás után elhagyták a színpadot, szinte azonnal jöttek is vissza (az előző 2 szünet szép hosszú volt), és Robert bemondta, hogy már csak 1 dal eljátszására maradt idejük - talán pont ezért választották az egyik leghosszabb dalt befejezésként :-) Az elköszönés itt is "see you next year" volt.