Kedves Tapasztalt Anyak!

Tanacsot szeretnek kerni. Fiam 20 honapos es az utobbi idöben szörnyen hisztis. Ha valami nem ugy törtenik, ahogy ö akarja, akkor kepes nagyon hosszu ideig sirni, toporzekolni vagy dobalni magat. Ma eljutottunk oda, hogy indulatbol belekarmolt az arcomba többször is, letepte a szemüvegemet...  Dehat nem hagyhatok mindent ra, hiszen meg kell tanulnia, hogy mit szabad es mit nem. Csak ugy tudtam lecsillapitani, hogy lefektettem az agyra (amugyis almos volt) es gyakorlatilag lefogtam, közben halkan duruzsoltam a fülebe es igy nagy nehezen, kb.15 perc mulva lenyugodott es elaludt.

Van e valakinek barmilyen ötlete, eszrevetele a leirtakkal kapcsolatban?

Amugy a fiam nagyon ragaszkodik hozzam, ha kettesben vagyunk itthon, szinte semmit nem tudok csinalni mellette, mert jön, megfogja a kezem, ha nemet mondok szepen nyugodtan, vagy nem megyek azonnal, akkor azonnal elkezd sirni. Rengeteget akar lenni az ölemben, de mivel mar 13 kilo ez egyre nehezebb, habar a karom egyre erösebb. :)

Parom azt mondja, hogy valamit nem jol csinalok/csinalunk mert szerinte abszolut nem tisztel minket mint szülöket.  Szerintem ehhez ö meg tul kicsi, hogy egyaltalan a tisztelet, mint olyan meglegyen benne. Szerintem a tisztelet az nevelesi, tanulasi folyamat, nem jön magatol. Meg annyit elmondanek, hogy edesanyam is velünk lakik es bizony elöfordul, hogy többet van a fiammal napközben, mint en. Mert ha pld. ök elmennek setalni vagy kerteszkedni, viragot locsolni, akkor en a hazban vagyok es hazimunkat vegzek, etc. A parom most azt mondja, hogy szerinte nem töltök eleg idöt a fiammal. Ez nagyon faj, mert mi van azokkal a kisgyerekekkel akiknek az anyja dolgozik es egyaltalan nincs otthon napközben.