inkább jelentsenek fel 5 embert ártatlanul, mint hogy 5 veszélyes kimaradjon.

Nagyon nem szeretném, ha egy kalap alá vennének engem egy olyannal, aki rendszeresen püföli a gyerekét, míg nálunk nagy ritkán van egy-egy seggrepacsi, pl. amikor ezredszerre szóltam, hogy ne rugdossa a hugicát. Amikor a nagy még régebben úgy rúgta szájba a testvérét, hogy dőlt a vér, akkor hiába volt korábban a kérés, figyelmeztetés, magyarázás, hogy ez elfogadhatatlan viselkedés.

Utána egyébként én nem szoktam bocsánatot kérni, hiszen nem én hibáztam. Ilyenkor elmagyarázom, hogy mennyire nem szeretem, ha őt meg kell ütni, mert az nekem is rossz, de én korábban már kértem, hogy ezt vagy azt ne csinálja. Megbeszéljük, hogy mi a helyes és a helytelen viselkedés, tisztázom, hogy legközelebbi alkalommal - bármennyire is nem vagyok híve a verésnek - ugyanaz lesz a büntetés.

Amúgy meg az összes rosszindulatú szomszéd, akit esetleg valamiért zavart a szomszédja, esetleg néha hangosak a gyerekek, nem köszöntek előre, stb feljelentheti és ártatlanul meghurcoltathat valakit.

A gyereknek sem jó példa, ha egyszer azért, mert valami igazán rosszat tett és kapott egy maflást, utána kivonul a gyámügy, védőnő, picológus, és szegénykét egyből áldozatként kezelik és a lelkét ápolják. Legközelebb, ha szól az anyja, hogy édes kisfiam, tanulás helyett ne a játéktermekbe járj és a haverokkal lógj egész délután, akkor szót fogad? Nem, elég megemlítenie, hogy majd feljelenti a gonosz és korlátozó szüleit.

Egyébként túl vagyunk az első ovis napon - illetve órán. Nagyon szépen viselkedett a leányzó, nem volt hiszti, szépen játszott másokkal is, pedig az idegen gyerekektől félni szokott. Az óvonőkkel is barátságos volt. Közben ott volt az a bölcsis dadus, aki a kicsivel lesz majd két hét múlva (hozta a csoportját beszoktatni), hehe még nem tudja, mi vár rá. Kíváncsi vagyok, hány hét útán lógnak cafatokban az idegei, kap majd egy olyan gyereket, aki a kerítésen fejjel lefelé lóg, és Merlini tanulhatna néhány szabadulós trükköt tőle.