Volt némi kavar ma, azért gyorsan előadom.

 

1. meccs (mint lentebb is szerepel): Szeged - Green Danger Győr 8-8

Jó kis meccset játszottunk kezdetnek a szokásoknak megszokottan erős Szegeddel. Nyerhetett volna bármelyik csapat, az eredmény igazságos.

 

2. meccs: Green Danger Győr - Lendva 8-4

A lendvaiak erősségéről mindent elmond, hogy én is lőttem gólt nekik. :)

 

3. meccs: Green Danger Győr - Alsóörs 8-11

Na, itt kezdődtek a bonyodalmak. Merthogy az Alsóörs csapatában az előző 2 meccsükön (Lendva 5-5, Fradi 3-4) játszott pár szerior hölgy, 1-2 korunkbeli, illetve jópár tizenéves, illetve a srácok edzője. Erre a meccsre viszont megjelent egy újabb hölgy (kőkemény beállós), illetve egy Dinaforma átlövő, aki 10-12 m-ről olyanokat lőtt, hogy bizony izgultunk a labdáért, nehogy hővédőpajzs híján felrobbanjon. Sajnos mi sem tudtunk időben váltani (nagyon a következő, a Fradi elleni ki-ki meccsre készültünk már fejben), így bizony a pályán nyújtottak alapján teljesen megérdemelten nyertek. (Enyhe hazai pályát kaptak a sporiktól, de egy 15 perc alatt összeszedett háromgólos hátrányra ez nem lehet magyarázat.)

 

Mivel a kiírás nem tartalmazta, ezért azt hittük, pontegyenlőség esetén, ahogy a világversenyeken is szokás, kiskört számolnak, vagyis a csak azonos pontot elért csapatok egymás elleni eredményei alapján készítenek egy külön tabellát, és aszerint osztják el a helyezéseket.

 

Mielőtt a Fradival játszottunk volna reményeink szerint ki-ki meccset, előtte rendezték a Szeged-Alsóörs immáron csoportrangadót, ahol nekünk az egy- vagy kétgólos Alsóörs győzelmen kívül bármelyik eredmény jó lett volna. Persze 1 góllal nyert az Alsóörs, így eldőlni látszott, hogy nem jutottunk az elődöntőbe.

Ekkor az alsóörsiek azzal álltak elő, hogy ők tulképp csak beugrottak, hogy páros számú csapat legyen a tornán, és hogy játszuk csak mi (értsd ETO vagy Fradi) az elődöntőt. Ezzel ugye csak annyi gond volt, hogy függetlenül attól, hogy anno az alsóörsi hölgyek milyen osztályban, milyen eredményeket értek el, meg hogy a nehéztüzérük, mint kiderült néhány éve még a legmagasabb szinten játszott, attól ők még, ha lejárnak az Alsóörs meccseire, elvileg egy szurkolói csapatnak tekinthetők. Azt meg ugye soha senki nem mondta, hogy egy ilyen tornán csak elsőosztályú csapat szurkolói csapata szerepelhet.

A döntő érvük végül az volt, hogy a fél csapatuk már nem is ér rá az elődöntő időpontjában.

Köszöntük a sportszerűséget, már csak 1 feladat volt: meg kellett egyezni a Fradival, hogy ha netán x-re végzünk, ki jut elődöntőbe. (Ha az alsóörsiek eredményei megmaradnak, akkor a Fradinak elég az iksz, ha törlésre kerülnek, akkor nekünk.) Végül sikerült abban megegyezni, hogy nekik kedvez a döntetlen (mert hisz miért is kellene törölni az alsóörsiek eredményeit?).

 

4. meccs:  Green Danger Győr - Fradi-SzuCsa 7-5 (vagy 8-6?)

Hajszálnyival jobbak voltunk a Fradinál. Az alsőörsiek elleni váratlan kudarc valszeg felszabadított bennünk némi pluszenergiát, elszántságot.

 

És ekkor újabb fordulat állt be:

A torna hivatalos fejszámolója szerint, akinek a szava elvileg végleges: pontazonosság esetén az összes meccs gólkülönbsége a mérvadó, ami a három ötpontos közül a Szegednek +12, nekünk +4, az Alsóörsnek +3 volt. Vagyis az Alsóörs valóban udvarias gesztusa nélkül, alanyi jogon került elődöntőbe a Green Danger - Fradi-SzuCsa meccs győztese, ráadásul a döntetlen ebben az esetben is a Fradinak kedvezett volna.

 

Kicsit bonyolult volt, voltak nehéz pillanatai a délutáni számolgatásnak, egyeztetésnek. Talán egy pontosabb versenykiírással mindez elkerülhető lett volna.

De egy rossz szót sem a rendezésről, minden nagyon oké, köszönet, hogy részt vehetünk ezen a remek tornán!

 

Elődöntő:

Velenje - Green Danger Győr 23-16 (12-12)

Már 2x15 perces meccs volt, kemény, szikrázó összecsapás. Volt egy-két velenjei, akik mezei szurkolóként igencsak nagy kézilabdatudásról tettek tanubizonyságot. Remek lehet annak az országnak a kézilabdasportja, ahol a szurkolók így tudnak játszani...

Az első félidőben 12-9-es hátrányból sikerült felállnunk, de ezzel lényegében el is lőttük a puskaporunkat. Egész egyszerűen elfáradtunk (ugye másfél óra kézilabda jutott mára), 3 cserével nem bírtuk a meccset végig. Ezzel együtt voltak jó megoldásaink, személy szerint élveztem szinte minden pillanatát a meccsnek.

A szlovénok megérdemelten jutottak tovább. Igazság szerint, ennél kicsit edzettebben, több emberrel is max szorosabbá tudtuk volna csak tenni a meccset!

Sok sikert nekik a döntőben!

 

Holnap hajnalban (8 óra vagy 8:15) bronzmeccs a Veszprémmel.

 

ui. Jó, hogy gyorsan le akarok feküdni, ezért nem akartam terjedelmes beszámolót írni! :)))