A legsötétebb náci és sztálinista korszakokat idéző egyházellenes kirohanást" - észlelt Csordás Eörs, az esztergom-budapesti főegyházmegye irodaigazgatója (Cz. G.: Sztálini módszer a püspökök ellen?, Népszabadság, augusztus 7.). A kirohanást az Orbán-kormány pártfogolta tévében észlelték, és a kormány pártját fogó sajtóban üdvözölték (Bencsik András: Módszerekről és Sztálinról, Demokrata, 2001/33.; Ugró Miklós: Világosság a homályban, Magyar Nemzet, 2001. augusztus 7.) A Hét augusztus 5-én is úgy rohant ki, ahogy szokott, csak más ellen szokott. Most az egyházi vezetők átvilágítatlanságára mutattak rá, Paskai László érintettségére célozgattak s fájlalták, hogy "ma még titok, hogy hány pap, lelkész és rabbi volt besúgó vagy III/III-as ügynök. Hányan járultak hozzá hittestvéreik megalázásához, bebörtönzéséhez, netán meggyilkolásához." A titkot fájlalók és a kérdést fájlalók megoszlása sajátos. Az előbbiek között ott van az SZDSZ és a MIÉP, a "nemzeti radikális" és az üldözött protestánsok, a liberális katolikusok Endreffy Zoltántól Várszegi Asztrikig, az üldözött katolikusok Lénárd Ödöntől Bulányi Györgyig, az MSZP politikusainak egy része és ott volt még néhány évvel korábban a Fidesz is. Az utóbbiak között ott vannak a katolikus főpapok Paskaitól Gyulai Endréig, a protestáns "mérsékeltek", a Fideszbe beszívott kereszténydemokraták és a magát kereszténydemokratákkal megszívó Fidesz; az MSZP politikusainak másik része. Az állagőrző opportunistáknak, a kollaboráns hagyomány őrzőinek megfelel a pohárban maradt zavaros folyadék. A liberálisok, a "nemzeti" és egyéb radikálisok s az ellenzéki hagyomány őrei valami tisztát öntenének bele. Tiszta vizet, vagy tiszta mérget.