Mindezt senki nem vitatja. Az én érvem erre az, hogy az egyéni lét szintjén mindenki másképpen élte meg ugyan az eseményeket, de a történelem nem ítélheti meg a részt, hanem csak az egészt. Nyilván a vita ott kezdődik, hogy ki a bús franc az a történelem - szvsz a moralitás alapján ítélkező utókor. Ezt a kort elhalványíthatják a múlt előítéleteiből táplálkozó nézetek - a kérdés inkább az, hogy egy demokrácia érett e arra, hogy végleg, kompromisszumok nélkül elítéljen egy (illetőleg kettő), a saját múltját jelentő diktatúrát. Mert enélkül a demokrácia is csak a régi, süllyedő talapzatra állított, belül üres, kívül kicicomázott szoborhoz hasonlítható.