A jegyzeteim visszaolvasása során tévedtem.

 

Ez igaz, és kénytelen vagyok hosszú idézést adni, hogy érthető legyen.

A vitatott beírásom:

„Egykoron édesapámtól hallottam az angol társutasok viselkedéséről. Örültek, amikor Szingapúr elesett, és sokszor örvendeztek, amikor a németek győztek.

Mai méltó utódaik megtalálhatók a magyar társadalomban, és itt a polidiliben is.”

 

Orwelltől, Édesapámtól örökölt régi lapokat, írásokat idézek:

„Az értelmiségen belül többé – kevésbé kötelező az Angliával szembenálló gúnyos, ellenséges magatartás”.

„sok angol leplezetlenül örült, amikor Singapore elesett, és amikor az angolokat kitették Görögországból. Az angliai baloldali értelmiség nem azt akarta, hogy a német, vagy a japán nyerje meg a háborút, de örömet éreztek Anglia megaláztatása láttán.”

 

Igaza van, rosszul emlékeztem a ma már elsárgult lapon olvasható szövegre!

Nem örvendeztek, mikor a németek győztek, csak örömet éreztek Anglia megaláztatása láttán.

Így helyes, és így a napjainkhoz illő.

Mert egyesek ma is örvendeznek.

Minek a megaláztatásán, kit érdekel?

 

 

A megjegyzés azon része teljesen jogos, hogy félreértettem valamit.

Illetve rosszul idéztem emlékeimet, hogy e lehetőséget megemlítsem.

Elnézést, hogy a magyarázat több mondatot igényelt.

Társaságban vitatták meg Orwellt, és olyan komoly részt vevőkkel, egyéniségekkel, mint Z.D. az első világháborús hadifogoly, akiről Kuncz Aladár ír regényében, és B.I. , aki a II. vh. alatt volt tisztségben, és még többen mások, akik a háború alatt rádiót hallgattak.

Az Angliával szembenálló gúnyos, ellenséges magatartást egyértelműen nevezték németbarátságnak, baloldali társutasságnak, és hazaárulásnak.

Ők angolszász elkötelezettségűek voltak, nincs merszem az akkori kurzus szerint Őket nevezni hazaárulónak.

Emlékeik frissek voltak, a háború alatt BBC – t hallgattak, utána meg semmit.

Az angol társutasokat egyértelműen jellemezték:

„Örültek, amikor Szingapúr elesett, és sokszor örvendeztek, amikor a németek győztek. „

Ez volt véleményük, és bízom benne ma is, hogy igazuk volt.

Kereszténydemokrata, szociáldemokrata, kisgazdapárti elkötelezettségük, vonzalmuk volt akkoriban, és mint ilyen beállítottságiak, egymás között hangot is adtak

Ellenérzéseiknek a Horthy – korban, és az azt követő korban is hangot adtak, az elsőben még nyilvánosan, 1948 után magántársaságban.

 

 

Személyes emlék, nem tudom a szereplőket megszólaltatni, némelyikük már 40 éve halott.

Aktuálpolitika: zeng a sajtó – a baloldali – a baloldal nemzetre rontásáról.

Emlékeim szerint Édesapám szűk ismeretségi köre hasonlóan, sőt szókimondóbban vélekedett az ún. baloldal tetteiről, 1919 – ről, 1946 – ról, 1956 – ról.

Az 1956 után elítéltek másik kasztot alakítottak, mert zömük MDP tag volt, és mint párttag kapott „baloldali” kioktatást, években mérve.