Mi tegnap jöttünk haza Montenegróból.
Na, mire ébredünk reggel kb., 7-kor, rendszeresen: Vazzmeg.. vagy .... képzeljétek az asszony egész éjjel a WC-re rohangált... na nem ezekkel a szavakkal természetesen. Ki a fenét érdekel a család bélműködése, kora hajnalban, de máskor sem. A másik, mindenki az üdülőhelyen kezdte a csemetéjét nevelni. Persze azt sem csendben.... hanem jó, hangosan, ne csináld, ne ordíts!

Volt egy másik eset, csak mint ellen példa, ha velem történik lekapom a hajam, de a gyerekét is...
Hiszti ezerrel. Gondolom valami nem úgy történt, ahogy a drága csemete akarta, erre dühében a fölhöz vágta az apja fotoapparátját. (S mind ezek után, összedve a darabokat, anya is és apa is csenben bementek a szobába, gondolom ők is a robbanás határán voltak, mindenestre semmit nem hallottunk).