Azok, akik csak úgy megélik magyarságukat, természetes, mint a levegő a magyarságtudatuk, azok akár jó magyarok is lehetnek. De nem azon múlik, hogy valaki külsőségekben nemzeti, vagy csak megéli. nem bizony! Ennek az értéke abban testesül, hogy mit tesz a közös nemzeti lét, fejlődés, összetartozás, hagyományápolás, a nyelv megőrzése, a kultura továbbvitele érdekében. Ezt nem lehet lózungokat ordítva megtenni,- ebben igazad van; de nem lehet passzívan megélni sem.
Sokféle emberrel találkozik az ember fia, főleg ha már pár évtizedet megélt, mint jómagam. Hogy ezek közül én kit tekintek jó magyarnak (bármennyire is utálom ezt a jelzős szerkezetet)? Minthogy elég sokat járok külföldön, jó magyarnak pl. azt tekintem, aki miatt nem kell letagadnom, hogy én is magyar vagyok. Mert számos bunkó, viselkedni nem tudó honfitársunk kelti rossz hírünket külföldön. És bár sokan úgy vélik, hogy nem is fontos a külföld ítélete - sajnos Sólyom aug. 20-i beszédéből is valami ilyesmit vélek kihallani - szerintem meg igencsak fontos. Továbbá jó magyarnak tekintem azt, aki vigyáz az országára: nem szemeteli össze, nem firkálja teli a falakat, vonatokat, villamosokat, betartja a normális emberi együttéléshez szükséges írott és íratlan szabályokat, uram bocsá' átadja a helyét a buszon az idősebbeknek, és így tovább, ilyen látszólag triviális dolgokat művel. Nem tekinti "ügyességnek", "okosságnak" azt, ami valójában piti csalás és a törvények kijátszása, nem trágárkodik és a konfliktusait nem anyázással és ökölharccal oldja meg. Látszólag ezeknek ugye semmi köze ahhoz, amit hazafiságnak nevezünk, hiszen ezek alapvető erkölcsi dolgok, hogyan jönnek a hazafisághoz? Nem tudom, nekem valahogy így diktálja az ízlésem.
Egyébként hidd el, nagyon nem szeretem a magyarságukkal tüntető hőzöngőket. De azt el kell simerni ellenszenvességük ellenére is, hogy nem ők táplálták a bűnös nemzet érzetet; nem ők azok, akik igyekeznek deheroizálni mindent, ami ezt a nemzetet életben tartotta a nyelvi és földrajzi hátrányok ellenére.
Nem tapasztaltam, hogy a melldöngető magyarok azért lettek volna azzá, mert mélyen sértette őket a "bűnös nemzet" tétel. Szerintem ma már a többségük nem is tudja, hogy valaha használták ezt, hiszen gyakorlatilag utoljára Rákosi idején volt forgalomban, amikor a mai nagymagyarok többsége még csak atomi szinten létezett. A deheroizálós mondatodat pedig egyszerűen nem értem. A nyelvi hátrányt sem, a földrajzit pedig még kevésbé. Történelmi deheroizálás valóban létezett: Nemeskürty István volt nagy művelője és ameddig a dolog a történelmi tények szintjén marad, én inkább szeretem a deheroizált alakokat, mint az utólag kreált hősöket. Nincs unalmasabb íromány a szentek életrajzánál.
Meg sokan provokálják is ezt a hőzöngést, és ezért nagyon tiszteséges fiatalok is odacsapódnak a nagypofájúakhoz. Gondold el mennyi érzelmi pofont kapott már ez a nemzet az utóbbi tizenöt évben. Minden olyan lehetőséget megtorpedózott egy törpe kisebbség (politikai kisebbség! ), mjely az ország kiemelkedését segíthette volna. nem az MSzP, nem a Fidesz mondott nemet az EXPO-ra, az olimpiai pályázatra (Medgyessy is aláírta!), hanem az SzDSz.
A jó Isten áldjon már meg, Gábor, adva volt egy ország, ahol történelmileg egy pillanat alatt százezrek munkahelye szűnt meg, az állam kétségbeesetten kapkodott, hogy bármi áron, de valaki működtesse a volt állami vállalatokat, fizetni kellett az adósságokat, adókat kellett beszedni, fizetni a közalkalmazottakat, tömni a pénzt az egészségügy, a mezőgazdaság, az oktatás, a szociális rendszer feneketlen zsákjába és akkor egyesek előállnak hagymázas ötletekkel, hogy csináljunk EXPO-t, ami sehol nem nyereséges, csináljunk egy totálisan felesleges presztízskiadást olimpia címén, miközben kilóg a seggünk a szakadt gatyából. Én ugyan kevéssé szívelem az SZDSZ-t, de tökéletesen egyetértettem velük, mikor ezeket a pénzkidobásokat ellenezték. Az, hogy Medgyessy is aláírta az olimpiai papírt, semmit nem jelent, kizárólag azt, hogy az MSZP és személyesen Medgyessy a szokásos gyáva és teszetosza formáját hozta és nem mert szembemenni egy olyan ötlettel, aminek a képtelenségét simán el lehetett volna magyarázni a népeknek. Csak nem kellett volna beszarniuk a beindult érzelmi zsarolástól - aki magyar, az akarja az EXPO-t, az olimpiát - és nem kellett volna megrémülniük a beindult fideszes propagandahadjárattól.
Tudod, hol van a világ legnagyobb katolikus temploma? Nem a Vatikánban, hanem Elefántcsontparton. Ott, ahol az embereknek nincs mit enniük, valamelyik agyalágyult aktuális puccsista főgüréjuk ebbe ölte az állam pénzét. Kong az egész miskulancia az ürességtől és rohad szanaszét. De büszkék lehetnek, lepipálták a Szent Péter székesegyházat. Hát ez jutott mindig eszembe, mikor a magyar olimpiáról regéltek itt meséket nekünk.
És azt állítom, hogy a csendes és befelé forduló megélése a nemzethez tartozásnak ma kevés. Ki kell nyílvánítani, beszélni kell, róla, gyermekeinknek el kell magyarázni.
Ez nem korfüggő dolog, hanem a nevelés természetes része.
Nagyon sokat, és sok féleképpen lehet erről beszélni, gondolkodni, de az biztos, hogy minden sikeres ország a saját nemzeti érdekeiért cselekszik. Az Eu-ban is egy kőkemény érdekérvényesítő mérkőzés folyik, és ezt nem szabadna gyengíteni azzal, hogy ilyen ótvaros, és értelmetlen kifejezéseket fabrikálnak a médiában, mint a "magyarkodás".
Sajnos ez nem értelmetlen kifejezés, hanem egy létező viselkedésforma leírására létrejött szó. Pontosan tudod te is és én is, hogy kire alkalmazzák: nem arra, aki az EU-ban a magyar érdekeket akarja érvényesíteni, hanem aki külsőségekben is ha kell, ha nem a saját magyarságát hangsúlyozza és közben agresszív módon vonja kétségbe a másokét, akik nem azon a torzító és szűkítő szemüvegen keresztül nézik a világot, mint ő.
