Kedves Gespenst,

 

nem tudom, mi örömed leled abban, hogy vadászol itt rám, de egészségedre váljék.

 

1. Mészáros a cikkem megjelenése <i>előtt</i> leküldte a HVG-t és Hirschler Richárdot, amiért hozzáférhetővé tették a vallomások szövegét. Erről én értesültem, noha nem ezért írtam a cikket (az ő megnyilatkozásától függetlenül írni akartam arról, hogy ez nagyszerű dolog volt a HVG részéről, és hogy a Kulcsár-akta rendkívül fontos lépcsőfoka lehet a demokráciánk önmegismerési folyamatának). Ő pedig magára vette a szövegemet, és elküldött a fenébe engem is (ezt nem láttam, csak tőled tudok róla). Nem lep meg, ha megharagudott, hiszen érintve érezhette magát az öncenzúra, a túlzott paranoia és a politikai óvatosság vádja által.

2. Véleményem szerint az igazságot az szolgálja, ha ezek a szövegek (is) hozzáférhetővé válnak. A nem ideálisnak elképzelt, hanem valóságos működő demokráciában ugyanis a sajtó csak azáltal szolgálja az igazságot, hogy sokszor félinformációkat is közöl, botrányokra ugrik, és nincs tekintettel személyiségi jogokra. Ennek történeti előzménye a muckcracking újságírás az Egyesült Államokban, amely kifejezetten szaftos botrányokra szakosodott, amelyek közéleti szereplőket érintettek, és sok tekintetben nem volt gusztusos, de megteremtette a sajtó azon hatalmát, amelytől a közszereplőknek érdemes félniük. Magyarországon a sajtó nem ilyen hatalom. Sajnos.

 

Ami az igazságot illeti: a szövegben igyekeztem arra helyezni a hangsúlyt, hogy az igazság megismerése nem egyszeri aktus, hanem kínos, hosszú és esetleg csak részsikereket hozó folyamat.

 

3. Ami az igazságot szolgálja, az  nem feltétlenül szolgálja a Kulcsár által megvádoltak érdekeit, konkrétan az érintett MSZP-politikusokét, Forró Tamásét, Kerék Csabáét, stb.  Ha azonban mérlegelnünk kell a köz és az érintett -- megvádolt -- emberek érdekei között, akkor, mivel közszereplőkről van szó, véleményem szerint Hirschler helyesen döntött, egy nem egyszerű ügyben.  Amúgy a Magyar Nemzet egyébként is lehozta a vallomások kínosabb részleteit -- csak nem a maguk teljességében. A Kulcsár által megvádoltak közül legalább egy ember úgy gondolta egyébként -- saját közlése szerint --, hogy az én cikkem volt az első korrekt írás a tárgyban.

4. Annak, hogy az írott szöveg és a kihallgatáson elhangzott szöveg eltér egymástól, van jelentősége. Ha bízhatunk az ügyészség működésében, akkor ez a jelentőség csekély. Ha nem bízhatunk az ügyészség működésében, akkor az írott és a beszélt szöveg közti különbség jelentősége nő. A Stop.hu a beszélt szövegre hivatkozott, az írottal szembeállítva azt. Én ezért mondtam, hogy a kettő persze nem azonos, de az írott szöveg a hivatalos dokumentum, ezért helyes, hogy a HVG nyilvánosságra hozta, és ezért kell foglalkoznunk vele. Semmi mást nem állítottam -- azt például nem állítottam, hogy helytelen, szabálytalan vagy szokatlan, hogy a vallomás szövegét szerkesztették.

 

5. Ami a "valóságos" jelzőt illeti: a demokráciának és a kapitalizmusnak van normatív elmélete, ahogy a szocializmusnak és a kommunizmusnak is volt. A közíró értelmiségiek talán túl nagy hangsúlyt helyeztek eddig -- lehet, hogy helyesebb csak magamról beszélnem -- a normatív aspektusokra, és kevesebb hangsúlyt arra, hogy ténylegesen hogyan működnek a dolgok Magyarországon. Ez mindaddig helyénvaló volt, míg a jogi keretek kialakítása folyt, és az új demokratikus állam alapvető működési elveit próbáltuk elsajátítani. Úgy gondolom, hogy mostanra véget ért ez a korszak, jelentős törvényhozási vagy pláne alkotmányozási teljesítményre nem számíthatunk a jövőben, ezért a normatív elméletnek helyet kéne adnia az empíriának és a tényfeltárásnak.

 

6. Lehet, hogy szerinted ismerjük a demokráciát és a kapitalizmust, amiben élünk. Szerintem nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy Kulcsár megdöbbentő állításainak valószínűségét meg tudjuk ítélni. És ez baj.

 

üdv

be