Saját magamat folytatva, ill. újra kezdve: az "Ősmetál" egy nagyon jól eltalált válogatás, nagyon jó áthangszereléssel. A két Deep Purple viszont továbbra sem a szívem csücske, az énekhangban ( bizonyára helytelenül) de én az eredetit keresem, és nem azt kapom vissza. A zenészek azt bizonyítják, hogy egyszerűen mestereik a hangszereiknek, és ha kell a metálban is megállják a helyüket. Ismétlem Gerderits Feri fenomenálisan énekel.

EMA: a legelső benyomásként: elsőre mintha úgy hallottam volna, hogy Lastoffka Bea Lillásan próbálna énekelni, nem igazán válik be, később már önmagát adja és úgy már kiváló. Az igazi kedvenceim talán nem véletlenül az instrumetális számok. A topik régebbi hozzászólásait nézegetve bukkanatam rá cirrocumulusunk jóvoltából, hogy mint annyi Solaris számnak ennek is egy könyv az alapja. Nagyon kiváncsivá tett, alkalomadtán jó lenne megvenni és elolvasni a könyvet. Érdekes a felvetése, ugyanakkor megpróbálnám a zenéket is hozzátársítani. Mióta cirrocumulus eljuttata hozzám a cd-ket töbször is meghallgattam őket és csak azt tudom mondani, hogy nagyon tetszenek, ugyanakkor elszomorít, hogy én is Dantehoz hasonlóan életem egy szakaszában egy sötétlő erdőben jártam. A lemezek 1989-1992 között készültek és én 2005-ben szereztem róluk tudomást és hallgathattam meg őket számomra vadonatújként. Bár ez a stílus nem az amit meg lehet unni.

Valljuk be őszintén nem adtak ki lemez hegyeket, és sok szám ismétlődik rajtuk más-más hangszerelésben, de amikor hallgatom őket újra és újra a magaslatokba emelnek. Visszatérve az EMA-hoz Attila számomra a fuvolisták koronázatlan királya. Nem tudom pontosan visszaidézni, de az Első időkhöz tartozó kis füzetecskében arról számol be, hogy ő igazából furulyán játszott csak hát egy "ilyen stílusú" ( bocs de a kiselefánt gyosan felejt) zenét játszó együtteshez a fuvola jobban illik, ezért autodidakta módon nagyon rövid megtanult fuvolázni. És hogy milyen szinten hát azt hallhatjuk. Az EMA III-ban pedig megcsodálhatjuk Vámos Zsolt gitárjátékát. Nekem egy áttáncolt éjszakai ünnepség után a hajnal csendjét és a felkelő nap sugarait idézi. Bár sose láttam tengert, de ilyennek tudom elképzelni ahogy a horizonton a tenger fölé emelkedik a nap, a víz a vörösnek vagy narancsnak valamilyen árnyalatában fodrozódik és szelíd hullámokkal mossa a partot.

Egy kicsit más de kapcsolódva a témához: egy szlovákiai magyar faluban lakó ismerősöm aki egyébként leginkább Desperadot, Fiestát és hasonlókat hallgat amikor meghallotta az EMA-t és a Caberet-ot elkérte tőlem őket, gondolom azért hogy átvehesse kazira. Solaris rajongó szerintem sose lesz belőle, de azért én ezt is nagy dolognak tartom. :-)