És még ez is idevág:

 

3. Mivel immáron nyilvánvaló: az antiszemitizmus a Gondviselés jele – az is világos, hogy nem a zsidókon múlik. És nem is a nemzsidókon. Hiszen olykor nem is kellenek hozzá zsidók.

Erdélyben például a magyarok is kitűnően betöltik a zsidók hagyományos szerepét. (Ott róluk mondták és/mondják, hogy lázadók meg lázítók, összeesküvők és idegen érdekek kiszolgálói, a kommunizmus szálláscsinálói és megdöntői, beolvadni képtelenek, a többségi gazdanemzet elárulói, felülreprezentált törpe kisebbség, amely asszimilálni akarja a többséget és uralkodni kíván fölötte – és csak azért panaszkodik, túlérzékenyen, a többségiek magyargyűlöletére, hogy ezzel megvédje és palástolja kiváltságait.)

 

4. Némelyek szerint az antiszemita és nem antiszemita között csak az a különbség, hogy az egyik őszintébb. A jól nevelt úriemberek állítólag abban különböznek a többiektől, hogy tudnak uralkodni az arcvonásaikon. Még akkor is, ha zsidókkal van dolguk.

A zsidók közt is sok az antiszemita, de szégyelli, mint a lélek nemi betegségét. Vagy mint a buzgó katolikusok az öngyilkost a családban.

Mivel tehát az emberiség nem osztható zsidókra és antiszemitákra, kérdés, hogy egyáltalán felosztható-e az emberiség, és ha igen, érdemes-e. Talán meg kellene kisérelni jókra és gonoszokra, értelmesekre és ostobákra osztani föl az emberiséget, annak kínos tudatában, hogy gonoszak és ostobák nélkül nincsen emberiség, és a létezésnek talán nem is lenne értelme.