"Oly sokminden van szeles e vilagban, miert pont antiszemita zsido ne lenne." - Nos, erről Bodor Pált idézem:

 

1. Antiszemita – ez talán az Úristen egyik álneve. Az antiszemitizmus mindenesetre: mûve, a Genezis, az örökkévaló Teremtés része. Kegyesebb pillanataiban kiválasztottságnak nevezi.

Aki tehát azt mondja: „büdös zsidók” – nem is tudja, mit mond.

Azt mondja „választott nép”.

De mire s mivégre választott?

Ezek a zsidók mindig hajlamosak voltak összekamatyolni a hencegést a sirámokkal. Semmitôl sem esnének annyira kétségbe, mint hogyha egyik pillanatról a másikra nyoma sem maradna az antiszemitizmusnak, és ôk épp olyanok lehetnének, mint mások.

Az antiszemitizmus tehát a zsidó gôg, mártír arisztokratizmus fô fenntartója. Ez a legrosszabb az egészben. Mert akit sokáig lenéznek, az elôbb-utóbb elkezd fölényeskedni. Már – persze – ha nem pusztul bele.

 

2. A magyar zsidók zöme azonban csak birtokolja az antiszemitizmusnak nevezett kiváltságot.

Elôször is jó részük álzsidó. Nem csak azért, mert rossz nyelvek szerint jobbára kabar és kazár és iráni alán származékok. Hanem azért, mert talán már rég eszükbe se jutna, hogy zsidók, ha nem juttatnák állandóan az eszükbe. A magyar zsidók tehát a létüket is az antiszemitizmusnak köszönhetik. Nemcsak a pusztulásukat.